2012. július 16. | Ági
Koncertbeszámoló: Suicidal Tendencies, mint életérzés
Rengeteg anekdotát hallottam már a Suicidal Tendenciesről, mely a világ elsőszámú hardcore zenekarként írta be magát a történelemkönyvekbe. A szembe húzott fejkendőt és kosaras mezt viselő banditák már több ízben megfordultak hazánkban, legutóbb július 11-én a Zöld Pardonban adtak felejthetetlen koncertet.
- share
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
Áprilisban röppent fel a hír, miszerint a hardcore atyjai hazánkba látogatnak. A szervezők közel 2000 emberre számíthattak az internetes visszajelzések alapján. A jóslatok beigazolódtak, hisz nem csak a Zöld Pardon volt teli bandanába öltözött rajongókkal, sokan a szórakozóhely falain kívül hallgatták a fellépést. Ők talán még jobban is jártak, mint akik jegyet váltottak, hisz 8 óra magasságában már lehetetlen volt a színpad közelébe férkőzni. Fél 9-kor kezdetét vette az őrület, Mike Muir húszéveseket megszégyenítő energiával tombolta végig a koncertet. Az előadásmód kifogástalan, két szám között arra is volt energiája, hogy a közönséget buzdítsa, még, ha erre nem is volt szükség. A koncert végén a legkitartóbb rajongók még a színpadra is feljuthattak, hogy az utolsó számot együtt zúzzák végig a zenekarral. Az első sorokban ment a mosholás, mindenki torkaszakadtából üvöltötte az olyan slágereket, mint a War Inside My Head, vagy a We Are Family.
A zenekar 2011-es látogatása óta számos változáson ment keresztül. Az egyik alapító tag, Mike Clark már nincs a bandában, Steve Bruner basszusgitáros helyét Tim Williams vette át. Ennyi tagcsere a legtöbb zenekart megviselné, ám a Suicidal Tendencies mit sem veszített eddigi lendületéből és energiájából.
Fiatal koromból kifolyólag mindezidáig kimaradtam az őrületből, mely a Suicidal Tendenciest körülvette. A koncert közben rá kellett döbbennem, hogy nem egy szokványos punk együttesről van szó. A Suicidal Tendencies egy életérzés, zenéjük, egyedi stílusuk nem mérhető más zenekarokhoz. Rajongóik főként az idősebb, 30as-40es korosztály tagjaiból kerülnek ki, hűségük azt bizonyítja, hogy 30 év távlatában is éppoly hitelesek tudtak maradni, mint kezdetekkor.
Az első találkozás a zenekarral pozitív emlékeket hagyott bennem. Szerda este mosollyal az arcomon távoztam a ZP-ből és elhatároztam, hogy pótlom az eddigi hiányosságokat.
Ági
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.