2012. június 5. | Bertoni
Így indult a nyár Lipótvárosban – Belvárosi Fesztivál 2012
Június első hétvégéjén a belváros három helyszínén, a Szabadság téren, a Zrínyi utcában és az Erzsébet téren is koncertek várták a pihenni és kikapcsolódni vágyó érdeklődőket. Minden korosztályra gondoltak, a széles választék pedig népes közönséget vonzott.
Az állandó vásárok közben a civil szereplők mellett számos neves előadó lépett fel az ingyenes rendezvény színpadain. Ott volt a Compact Disco, a Carbonfools, a Brains, Halász Judit, a Colorstar, Péterfi Bori, az Irie Maffia, az Intim Torna Illegál, Petruska András, a Quimby, Aradszky László, Muri Enikő, Kocsis Tibor, LL Junior, Korda György és Balázs Klári, Kökény Attila, Palya Bea, illetve Ferenczi György és a Rackajam. Bár minden nap még világosban indult a zene, ami valljuk be, nem a megszokott buli háttér, de az este 10-es zárás miatt szükséges rossznak tekinthetjük, mégis már pénteken 5-kor tolongás volt a Szabadság téren. Szabó Simon felkonferálta a Compact Discot, akik napszemüvegekkel és diszkógömbbel felszerelve rögtön bele is csaptak a sűrűjébe.
A bámészkodó 60 felettieknek persze gyorsan elment a kedve a dologtól, mert az óriási hangszórókon keresztül a basszus olyan erősen szólt, hogy az embernek rezegni kezdtek a mandulái, de a fiatalabb korosztály azért egész megszokta az érzést. A fesztivál jellegzetessége, hogy családok is eljöttek, úgyhogy többek közt a Carbonfools és a Quimby gyerekrajongókra is szert tettek (legalábbis az ugrálás és tapsolás mértékéből ítélve). A fellépők többsége (a Compact Disco, a Carbonfools, az Irie Maffia és az Intim Torna Illegál) klipforgatásról, készülő lemezekről számolt be.
A bandák megszokott egyéni koncertjeihez képest itt jóval több volt az élmény, ami részben a közönségnek is köszönhető. Amellett, hogy nagyon jól viselték, amikor mindenféle feladatokat osztottak rájuk (énekelni, kiabálni, esernyőt lóbálni, stb.), többnyire igyekeztek odafigyelni például a fogyatékkal élőkre is. Mondjuk az üres poharak, üvegek, dobozok bedobálása a tömegbe már nem volt ennyire szimpatikus, de az áltagoshoz képest talán kevesebb balesettel sikerült megúszni. Állati jól nézett ki az a rengeteg ember, ahogy együtt mozogtak – a kezek közé azért néha érdekes tárgyak is vegyültek, itt-ott egy kék elefánt vagy egy lapát formájában.
Az Irie koncertjén például annyian voltak, hogy ahol egy talpalatnyi hely is maradt, fél perc alatt feltöltődött két emberrel, és a végén már nem poénból ültek egymás nyakába a közönség tagjai, hanem hogy jobban elférjenek. A vasárnap már lezserebb volt, inkább piknikezéshez hasonlított például Petruska András fellépése, bár ez talán eleve a stílusából is adódik. Az Intim Torna gyorsan megjegyezhető dalszövegeihez képest a Quimby már-már költői sorait hasonló (ha nem élénkebb) lelkesedéssel skandálta a közönség, és valóban este 8-ra talán a három nap alatt a legnagyobb tömeg gyűlt össze. A záró koncert volt a leghosszabb, bár ez nem feltétlenül tett jót – kicsit akadozott a lassú és gyors dalok váltogatása miatt. Persze ez a vérbeli rajongókat nem nagyon törte le – például a félmeztelen Jézus-fazon végigugrálta még a szomorú számokat is.
Dorogi Petinek egyébként igaza volt, kevesen hallottunk ezelőtt ennyi embert egyszerre üvölteni – már ezért is megérte.
Bertoni
Fotó: Molnár Dani – Belfeszt, facebook
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.