A Balaton Sounddal az a helyzet, hogy igazából minden kritériumnak meg tudna felelni amit egy nyári fesztiváltól elvárhatunk: tó parton, jó fellépők mellett, sok emberrel együtt ígér felhőtlen szórakozást. Összességében számomra valami miatt mégsem teljes.
Idén két napot töltöttem a fesztiválon, bevallom nagy részben csak az esti koncertekre sikerült összeszedni magamat, illetve a meleg alapból a korábbi érkezést elképzelhetetlenné tette. A felhozatal abszolút vegyes várakozással töltött el, hiszen a Stereo MC’s, illetve az Underworld a szombati napon mérsékelten tudott lázba hozni, ennek ellenére mind a kettő kellemes meglepetés volt. A vasárnapi este ígéretesebbnek tűnt, ugye ezen a napon lépett fel a Thievery Corporation, David Guetta és Armin van Buuren is. A koncertekkel nem is volt probléma, mindegyik egy kicsit más miatt lehetett jó. De vajon mi történik, amikor a Nagyszínpad elcsendesül, és ebben a felfokozott hangulatban az ember elindul, hogy valahol ezt tovább folytathassa? A Sound látszólag sok sátorral készült, ám ez senkit ne tévesszen meg, a kínálat mindenhol ugyanolyan. Több kör megtétele után is mintha egy helyről szólna ugyanaz a típusú zene, és amikor kiülsz a partra a többi levegőért menekülő ember mellé, olyan érzésed támad, hogy már-már ez a zene bántó, elrontja az egész Balaton-érzést.
Végül a VIP sátorban kötöttünk ki, ami bárki számára elérhető volt, csak egy kiegészítő jegyet kellett venni hozzá. Itt egy teljesen vegyes társaság gyűlt össze, ahol a DJ pult mögött Diego nyomta a talpalávalót. Üdítő módon végre egy kicsit gyengédebb ütemek csendültek fel, és nyilván a Long Island hatása alatt, de hajnalig táncoltunk, még Armin van Buuren fellépéséről is megfeledkezve.
Az emberek sokkal kevésbé nyitottak, mint mondjuk a VOLT Fesztiválon, persze más is a célközönség nagy részben, de mégis így egy hetes eltéréssel is nagyon szembetűnő a különbség. Így aztán számomra az idei év ugyanúgy végződött, mint az eddigiek Zamárdiban, hogy talán ez volt utolsó, hogy ezen a fesztiválon részt vettem. Persze tudom, hogy nagy valószínűséggel és megmagyarázhatatlan módon jövőre július közepén újra a Balaton felé veszem az irányt.
Mennyi ideje hallgattam az összes barátomtól, hogy alig várják már a Balaton Soundot! De amilyen lassan telt eddig az idő és a visszaszámlálás, olyan gyorsan röppent el Zamárdiban ez a pár nap... És már érkezett is a vasárnap, és vele a zárás. Addig azért volt idő körbenézni, ismerkedni, haverkodni, na meg kitalálni, hova lehet menni, szóval jól ki lehetett használni az utolsó napot! Tovább
Véletlenül sem szeretnénk önmagunkat ismételni, de egyértelmű, hogy a Sound vasárnapi sztárja David Guetta volt. Ennek két fő oka, hogy rettenetesen meleg volt, illetve a koncertek között viszonylag kevés volt érdekes. Azok közül, pedig egyértelmű, hogy Tievery Corporation nevét érdemes kiemelni. David Guetta pedig durvább, mint a Thirty Second To Mars! Tovább
Na, ezt jól megkaptam. A július legeleji hűvös napokban még azon aggódtam, nem fogunk-e fázni a fesztivál alatt. Hát nem fáztunk. A meleg rekordokat döntögetett, David Guetta pedig a talán rekordméretű közönségnek örvendett. Vége az idei Balaton Soundnak, és ez az utolsó napra mindenkiben tudatosult is, úgyhogy boldog-boldogtalan letódult Zamárdiba vasárnapra. Tovább
Míg meglehetős rosszallással figyeltem és hallgattam a Balaton Sound túlzott hang káoszát, a Nagyszínpad produkcióit, annál nagyobb lelkesedéssel vártam. Minden bejött, hiszen az Underworld és a Stereo MC’s nagyon nagyot alakított. Tovább
Ami, a VOLT Fesztiválon nem jött össze, jelen esetben a jó idő, az a Balaton Soundot befogadó Zamárdiban hatványozottan. Olyan meleg volt a Balaton partján, hogy az is fürdőruhába öltözött, akinek nem is volt. Ja, és a fesztivál hozta, az évek alatti lejtmenetet, ami a két megmaradt színpad zenei kínálata kivételével, teljesen mélybe is lökött... Tovább