Bajnokok Ligája, Larry Hangman és The Carbonfools egy este
A BL-döntő és két nagyszerű zenekar jóvoltából sok ember gyűlt össze szombat este a Gödörben. Egészen pontosan totál teltház volt. Nemcsak a két focicsapat, hanem az együttesek is sokat készültek erre az eseményre. Azt már tudjuk, hogy a Barcelona nyert, és a szombati teljesítményük alapján megérdemelten, nézzük, mi történt a folytatásban.
Én azok közé a rajongók közé tartozom, akik nehezen viselik a kedvenceiket érintő változásokat, legyen szó akár műfajváltásról, akár bandatagok cseréjéről.
Nehezen szántam rá magam szombat este, hogy a BL-döntő után lemenjek a Gödörbe a Larry Hangman és a The Carbonfools koncertekre. Az egyik zenekarról nem sokat tudtam, csak annyit, hogy régebbi formáció, új tagokkal, új dalokkal. A másikról annyit, hogy imádom őket, de a zenekar átalakult, és féltem, mit kapok a rajongásomért cserébe.
És akkor a húrok közé csapott a Larry Hangman...
Szerencséjük volt, mert a CRBNFLS-ra érkezett közönség nyitott volt az újra, már a koncert kezdésekor tömve voltak az első sorok, és szép lassan az egész terem megtelt. Az viszont nem a szerencsének tudható be, hogy a közönség a passzív nyitottságból átcsapott táncoló, éneklő tömeggé. Egyre komolyabb a tábora a csapatnak és a produkciójuk alapján, ez nem is meglepő.
Természetesen a dalok nagy része még ismeretlennek számít, de a lelkesedés és hitelesség minden bizonnyal megérleli majd gyümölcsét. Volt minden, feldolgozás, pörgés, melankólia, erősebb és gyengébb dalok, technikai probléma, amit egy kis zavar után az énekes kreatívan oldott meg a közönség bevonásával. Még az sem sokat rontott a hangulaton, hogy a hangosítás pocsék volt, a szöveget nem lehetett érteni, és azt is nehéz lett volna csupán a hangzás alapján megállapítani, milyen hangszereket hallunk.
És amire nem is számítottam, amikor elindultam otthonról...
Fennhangon énekeltem, hogy „Most Júlia nem akar a földön járni, fölszállt inkább a fejünk fölé…”. Bizony-bizony, bár a fiatalabb korosztály nem ismerte a szöveget, az idősebbek – 30 felett – némi nosztalgiával daloltak a zenekarral együtt.
Még egy meglepetés is belefért, Prieger Fanni (Anima Sound System) feltűnt a színen egy dal erejéig, amit én igazán élveztem, bár még sosem hallottam korábban. Ez a dal, egy Anima Sound System remix tulajdonképpen, amit most közösen adtak elő a nagyközönség előtt, afféle ősbemutató gyanánt.
Néha Kispál, időnként Vad Fruttik koncerten éreztem magam, de valószínűleg ez abból adódott, hogy egy ebben a formában új, a saját hangját kereső zenekarról van szó, akik szerintem hamarosan ezekhez a zenekarokhoz hasonló rajongótábort tudhatnak magukénak.
És azután jött a várva várt és rettegve félt koncert, az átalakult The Carbonfools-szal. És csalódtam. Kellemesen. A hangosítás csodaszámba menően megjavult, Fehér Balázs koncentráltan és felpörgetően énekelt, Kelo a tőle megszokott színvonalon dobolt (hozzátéve, hogy a második koncertjét nyomta, mivel ő a Larry Hangman dobosa is), a két gitáros (Milan és Steve) pedig fiatal lányokat sikításra késztetve bűvölték hangszereiket.
Kaptunk ízelítőt régi és új dalokból és bemutatták, hogyan gondolták újra saját szerzeményeiket a Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójának alkalmából készített remixekben.
Említettem, hogy nem szeretem a változásokat… és most azt éreztem, hogy így egységesebb képet mutat a zenekar. Megjelenésben és hangzásban egyaránt. És nem bántam az átalakításokat, sőt, megkockáztatom, hogy az elmúlt idők legjobb The Carbonfools koncertje volt.
Én nagyon jól éreztem magam, és úgy gondolom, ennél jobb szombat esti programot nem is tudtam volna elképzelni. Abban biztos vagyok, hogy a Larry Hangman-ről sokat fogunk még hallani, a CRBNFLS pedig úgy tudott megújulni, hogy az nem ment a minőség rovására.
nem tudom hol állhatttál de a hangzással semmi baj nem volt. vagy nem figyeltél...?
a hangszereket pedig nem nehéz kitalálni - én láttam is őket...
jah, se kispál, se vad fruttik. akkor nem lettem volna ott!
és még valami: nem vagyok 30 felett - hál isten - de a júlia nekem is bejött.
c.
Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Weiter
Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Weiter
Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Weiter
Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Weiter
Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Weiter