2011. március 29. | Anikó, -gabriella-

Hátizsák nélkül a Backpackers Spring fesztiválon

Két napot töltöttünk a Gödörben, a XI. Backpackers’ Spring fesztiválon. Hogy a legjobbakat már itt is kiemeljük: 30Y, Vad Fruttik, DJ Bence. Könnyen elviseltük volna azt is, hogyha tovább tart a fesztivál, mert összességében oltárit buliztunk a Gödörben. Türelmetlenkedésnek tűnik, de ezután a hétvége után már várjuk a következőt!

Azt már előre tudtuk, hogy jó kis hétvége lesz ez a március 25-26-i, mert a Backpackers’ fesztivál line upja garancia volt erre. Az első napon az Óriás koncertje alatt érkeztünk meg a Gödörbe. A zenekar a tőlük megszokottat és elvárhatót nyújtotta, nyomták a Gyere, Gyerét és persze mindez nem Véletlen volt, tehát minden adott volt ahhoz, hogy jól bemelegítsünk a 30Y koncertre.

Néhány erősebb hangú rajongó már az átpakolás alatt melegített a Városember soraival, aztán ahogy ennek a trailernek vége lett, már jött is a zenekar és nemsokára tőlük is meghallgathattuk ezt a dalt, valamint több slágergyanús számot az új albumról. Végigugráltuk a koncertet, köszönhetően annak, hogy például a Bogozd kit és az én nagy kedvencemet, a Szenest is játszották. Nálam a visszataps utáni rész ütött a legjobban, érzelmileg megterhelő és megható volt az Ásító – Sötét van – Azt hittem érdemes egymás után.

De hogy senki se merüljön a mélabú tengerébe Beck Zoli elárulta, hogy mi a különbség közte és Justin Bieber között. Habár Zolin hasvillantós ing volt, de neki legalább szőrös a köldöke. Bár erre már a koncert alatt is rájöhettek a rajongó lányok, mert Zoli hasa tényleg szinte végig látszott. Így aki nem elégszik meg Zaza félmeztelen dobolásával, az máshol is legeltethette a szemét.  A 30Y jött, látott, zenélt (vetkőzött?) és mindent vitt ezen az estén.

Ennek ellenére az első napon elég kevesen voltak és az sem segített sokat a helyzeten, hogy a 30Y koncert végére megérkezett néhány fociörömmámorban úszó holland backpackers.

A második napon ránézésre vagy négyszer annyian voltak lenn a Gödörben, mint pénteken. Már a ruhatárnál is türelmet próbára tevő sort kellett kiállnunk, később pedig a színpad közelébe is szinte lehetetlen volt odaférkőzni.

Kíváncsian vártuk, hogy milyen lesz Kispál András új zenekarának, a Velőrózsáknak a bemutatkozó koncertje, hiszen valamennyire mindenkiben él a Kispál és a Borz, mint mérce. Hát sok jóról nem tudunk beszámolni, mert teljesen érdektelen volt a koncertjük, nem igazán jött át. A dalok között hatalmas szüneteket hagytak és így is rövid buli volt. Bár fájdalmasan hosszúnak tűnt ez a pár szám is. A végén kapták a legnagyobb tapsot. Gonoszság, de akkor már kicsit mindenki tülkön ült, ugyanis ez a 3. koncert volt aznap este.

Még mielőtt a fő attrakcióra rátérnénk, érdemes megemlíteni a Marlboro Man koncertjét, ugyanis ők viszonylag ritkán állnak össze. Hozták a kellemes szintet, de ha valaki nem rajongó, azoknak leginkább háttérzeneként funkcionált. Szerencséjük volt, ugyanis a Velőrózsák előtt játszottak, így a nívót csak emelni tudták.

A Vad Fruttik az Embergéppel jött fel a Gödör színpadára és innentől kezdve a buli tempója és a hatalmas tömeg miatt masszív oxigénhiányban szenvedtünk és izzadtságban úsztunk, de ez csak növelte a buli feelingjét. Ahogy az előttünk álló, csodálkozó fiatalember megjegyezte – aki csak a Nekem senkim sincsent ismerte, de legalább lejött és megnézte a zenekart -, hihetetlen, hogy milyen és mekkora rajongótábora van a Vad Fruttiknak. És tényleg!

Ha jól figyeltem, a Fénystopposok összes dalát lejátszották és a régi kedvenceket sem kellett hiányolnunk. Nagyon bejött a Kemikáliák lassú verziója, egyszóval a Vad Fruttik megint bebizonyította, hogy koncertzenekarként is csillagos ötös! Újdonság még, bár ez most a Gödörben annyira nem jött ki, hogy Hock Attila dobos hangja sokkal nagyobb szerepet kap élőben, mint idáig. Tehát azok, akik csak Marcellra koncentráltak, kicsit fókuszálhatnak hátrébb is. Mondjuk, nyilván így élőben sokkal jobban szólnak, mint eddig bármikor.

Ezután DJ Bence személyében végre bővült az a rövid lista, ahová azokat a DJ-ket gyűjtöm, akik számomra is elfogadható zenét játszanak. Olyanok számokra táncoltunk, mint:  Kaukázus Szalai Éva, Kiscsillag Van-e szándék, Tankcsapda: Mennyország Tourist, 30Y: Bogozd ki, Kispál és a borz: Emese, valamint 0 óra 2 perc és ez csak egy kis ízelítő az általa játszott zenékből. Még hajnalban sem sok szabad hely maradt a tánctéren.

Hála DJ Bencének, aktuálissá vált a Vad Fruttik Boroskólájából ismert „hazamegyünk majd az első busszal, addig mulatunk míg bírjuk szusszal”sor, azzal a különbséggel, hogy mi az első metróval érkezésével búcsúztunk a Gödörtől és a XI. Backpackers’ Fesztiváltól.

Anikó, gabriella