2010. május 28. | Metal213

Metallica: Budapest vs. Zágráb

Az elmúlt 11 évben szinte minden új turné dátum megjelenésekor bizakodott a magyar közönség, végre idén eljönnek hozzánk is. '99 óta többször is jártak a környéken (Bécsben, Wienerneustadtban) aki akarta természetesen elcsíphette a bandát, de azért mégis egy magyarországi koncert azért az mégis más. Idén végre megtört az átok és eljöttek ismét, mi meg ott voltunk, ismét, mint ahogy néhány nappal később Zágrábban is.

Minden együttes álma vágy, hogy egyszer egy színpadon legyen a Metallica-val, egyszer nyitni nekik, kerül az, amibe kerül. Egyszerre a legjobb és leghálátlanabb feladat, ugyanis a Metallica közönsége azon ritka állatfajta közé tartozik, aki aznap csak az övéit akarja látni, legyen bárki is  a színpadon azt kicsit érdektelenebbül figyeli mint máskor tenné. A High On Fire is beállt ebbe a sorba. Az igazi ős-rockot játszó banda rossz hangzása, 1 számig érdekesnek tűnő játéka elveszett a nagy színpadon. Nem is nagyon erőltették a dolgot, nem is élvezték ki a pillanatot, csak voltak, játszottak, elmentek. Elég sok embernek csak ennyi maradt meg belőlük, pedig ilyen lehetőséggel jobban kellett volna élni. De az este folyamán volt olyan aki meg is próbálta magára irányítani a figyelmet. A második előzenekar a Volbeat volt. Nekik is szörnyű gyenge hangzásuk volt, de azért legalább sikerült valamennyire mozgásba hozni a tömeget. A közel 40 perces koncerten a legjobb számaikkal próbálták megismertetni magukat a nagyobb számú közönséggel. A kötelező kezdő nóta a The Human Instrument után jött  is a többi nóta  a Sad Man’s Tongue, Radio Girl, a Hallelujah Goat vagy a Mr. & Mrs. Ness. Jó kis felhozatal fénypontja a I Only Wanna Be With You c. feldolgozás volt, ami kb. mindenki ismert és fel is figyelt a dalra és elismerően bologatott. A következő Volbeat lemez szeptemberben fog megjelenni már egy nagyobb kiadó gondozásában, így ha minden a helyén lesz pár év és felérhetnek a csúcsra.

Az év legjobban várt megmozdulása elérkezett oda amire oly' hosszú ideje várt mindenki. Rövid átszerelés után felcsendült a Ecstasy Of Gold. Két oldalsó kisebb led falon látható volt a kötelező jelenet a "Jó a rossz és a csúf" c. filmből. Az intro végéhez érve Larz szokásos kirohanása hozta lázba először a közönséget, majd indult is a Creeping Death jólismert bevezetöje, mely hatalmas erővel robbant be. A küzdőtéren ilyenkor kezdődik az élet halál harc az elemekkel. Ugrálás, hajtépés helyezkedés a jobb helyekért. A For Whom The Bell Tolls c. nóta egyből bevonta a közönséget a koncertbe, laza kis bólogatás után kicsit furcsán néztünk egymásra, mert a basszus és a lábdob elől nagyon erősen túl volt vezérelve. Cimborákkal a későbbi értekezés után arra jöttünk rá, hogy hátul nem volt gond semmivel, minden tisztán szólt. Elől meg kicsit döglött volt a hangzás a koncert végéig.

Előkerült a Metallica tarsolyából egy igen ritka szám is, a Through The Never, ami a nagy meglepetések közé sorolható. Majd érkezett a Harvester Of Sorrow és a Fade To Black. Sokan voltak sorok között olyanok is, akik nem mondhatók éppen die hard Metallica rajongónak. Ez meg is mutatkozott a majdnem egyben lejátszott 4 Death Magnetic-es számon.  A That Was Just Your Life c. nóta kapott egy kellemes kis háttérfilmet, amit a banda mögött elhelyezet hatalmas kivetítőn tökéletesen lehetett látni. Az új lemez klipes nótája a The Day That Never Comes enyhén One után érzet, elég nagyot szólt, itt már a közönség itt rendesen vette a lapot. Hibaként a sebességet lehetne kiemelni, gyorsan játszották a nótát és ez sajnos kicsit a minőség rovására ment. Reméltük, hogy ez után jön valami szokatlan, de helyette jött a "Metallica gives Your heavy baby"-vel beharangozott Sad but true. Ezt tényleg súlyosan nyomták el, talán a Metallica legegyszerűbb száma, de kegyetlenül tud húzni. Nem is volt vele semmi gond. A Cyanide helyett jobban vártunk volt más dalt a lemezről, valami Metallicához méltó meglepetést, de ez maximálisan kimerült abban, hogy ilyenkor a kamerás a közönséget pásztázta és a kivetítőkre terelte a figyelmet, kicsit elsiklott az ember figyelme a hosszabb nótáról és a picit leült hangulat a szerepelni vágyódás miatt újra felélénkült. One szokásos fegyverropogással indult, némi pirotechnikai eszköz bevetésével a tömeg teljesen megvadult és együtt ordított Hetfielddel. Larz játéka itt kritikán aluli volt, a One védjegyéül szolgáló középrészt olyan mértékben flegmázta el mintha az öcsém játszotta volna... pedig ő még csak 10 éves. Nem lehet egyszerű néha Larz-al játszani, mert amiket pörget, amilyen filleket üt néha köszönő viszonyban sincs a lemezen hallható kőbe vésett témákkal. Néha egy-egy Kirk szóló rá is megy Larz játékára, de Hetfield is néha kénytelen volt kicsit máshogy elkezdeni a szöveget, mert annyira mászott a dolog. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy mi mind azért vagyunk ott, mert Larz volt az aki  kitalálta a Metallicá-t és ő tette azzá, ami (persze kellettek a többiek is!!). Mindezen felül persze kellene egy kicsit teljesíteni is de közel 1800 koncert és 30 év után azért eléggé ki lehetnek azok az ízületek. Koncert közben is gyúrni kell, egy helyben nem tud ülni már többet, mint 30 perc, tegyük hozzá még a mozgást amit végez egy-egy koncerten, tehát, tényszerű, hogy ami elromolhat az is el is romlik. Larz soha nem volt az a tanult dobos, pletyka szinte ment, hogy '89 óta nem is gyakorol, talán nagy képű, de azért mégis mindenki miatta kezd el dobolni nem igaz? :)

One után gyorsan jött a búfelejtés a Master Of Puppets és a Blackened. Végre visszatért az igazi lendület és erő. Ezután Kirk fennmaradt a színpadon és egy kicsit élvezkedett a gitáron, de csak azért, hogy a többiek pihenjenek egyet, majd jött a Nothing Else Matters és a Enter Sandman. Az unalomig játszott 2 szám után kis pihenés jött, majd a koncert második nagy meglepetése következett méghozzá a Helpless. Igaz csonkított változatban, de akkor is ütött. Kis meglepetés még a Motorbreath is okozott. Az örök ráadás nóta sem maradhatott el, a Seek and Destroy. Ezen a számon mindig az utolsó erőtartalékukat is felélik az emberek és fergeteges tombolásba kezdenek. Majd pár perces pengető/dobverő dobálás után Larztól ígéretet kaptunk, hogy most nem fogunk 11 évet várni rájuk.

Összességében jó volt a koncert, kicsit a hangzást emelném ki, mint negatívum. Az időjárás végre kedvezett nekünk. Mindenki megtalálta a műsorba a neki tetsző periódust, így mindenki elégedetten tudott távozni.

METALLICA, VOLBEAT, HIGH ON FIRE
Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2010. május 14.

Metal213

ZÁGRÁB >>>>>>

1 2