2009. november 5.
Illetve mi győztünk, mert mi láthattuk őt, immáron sokadszor budapesti színpadon. És ezúttal sem kellett csalódnunk. A legutóbbi teltházas bulihoz hasonlóan most is nagyon sokan voltak kíváncsiak az olasz szívtipróra. A bő másfél órás Papp László Sportaréna-beli koncert alatt pedig meg is kapta a lelkes közönség, amiért jött: hamisítatlan olasz pop lírát, néhány pörgős, táncolós nótával, mindezt látványos elemek között.
A színpadkép nagyon rendben volt, hatalmas konténerek egymásra pakolva, amik hol forogtak, hol fényárban úsztak, hol maga Eros lépett elő belőlük.
A hangzás viszont sajnos hagyott némi kívánni valót maga után: a koncert feléig a három vokalista lány hangjából szinte alig lehetett hallani valamit. Ez főleg a négyesben előadott I Belong to You-ban volt zavaró. De szerencsére Eros énekhangja semmit sem kopott a több mint 20 éves pályafutás alatt, így nem csak az akár tingli-tanglinak is nevezhető, könnyebb dalokban volt topon, hanem az új album monumentálisabb szerzeményeiben is (Ali e Radici).
Az újak mellett természetesen elhangzottak a kihagyhatatlan slágerek is: Cose della vita, Più bella cosa, Se Basstasse Una Canzone.
Én kicsit hiányoltam, hogy nem túl sokat kommunikált a közönséggel, bár néhányszor elhangzott a Ciao Budapest, amire önkéntelenül hangos kurjongatással és tapssal reagál a magyar publikum. Volt még egy kis asszony-hergelő csípőmozgatás is (amit szintén elég nagy ováció követett), de alapvetően megvolt a két lépés távolság.
Viszont igazából nem lehetett, és nem is volt panaszunk.
Nagyon profi, kellemes koncertet kaptunk, és aki most nem is jutott volna el, ne aggódjon! Bizonyos, hogy Eros Ramazzotti nem utoljára tette lábait magyar színpadra!
SZTR