2009. szeptember 18.
Ha azt mondom Scooter, szerintem a legtöbb embernek rögtön a hihetetlen szőke hajú énekes ugrik be, meg a techno, és a ’90-es évek egy olyan része, amit lehet, hogy tagadnánk inkább, meg persze a Hyper, Hyper! És öt év után újra Magyarországon jártak! Éljen!
Az egy dolog, hogy vannak olyan együttesek, akik kultusznak számítanak a ’90-es évekből, de az, hogy majdnem 2010-benvonzanak ennyi embert, az azért megdöbbentő volt. A BME Fesztivál fő attrakciójának számító Scooter, nem hogy megtöltötte a Nagyszínpadot, de olyan szinten volt tömegnyomor a sátorban, hogy a plafonról csöpögött az izzadság, és az emberek egymást taposták, hogy kicsit közelebb kerülhessenek H.P Baxter-hez és csapatához.
A Scooter volt az első, akiknek külön kordonokat állítottak föl, a színpad elé, plusz a fotósokat is kizavarták a második szám után. Mivel én is közöttük álltam (azt most akkor hagyjuk, hogy mennyi idő volt a tömegen átverekedni magadat), ezért testközelből tapasztalhattam, ahogyan a „zenekar” berobbant a színpadra. Ugyan figyelmeztettek minket, hogy vigyázzunk, mert az első szám alatt pirotechnika lesz, azért elég megdöbbentő látvány volt, ahogyan a frontember lángok között belecsap az első számba. És akkor az még hagyján, hogy olyan szinten dübörgött a basszus, hogy többen a túlélésért harcoltunk. Azt hiszem a hangosítással nincs gond.
Alapvetően, amúgy elég korrekt show-t nyomtak végig, ami azt jelenti, hogy azért egy másfél órát biztos játszottak, ráadásul a már említett lángokkal, tűzijátékkal és két táncossal kiegészülve, akikről, mint kiderült, hogy valami újfajta holland népi tánc mozgalom lelkes követői, mert kb úgy pattogtak a színpadon.
Van az úgy, hogy az ember nincs felkészülve, egy Scooterhez hasonló élményre, szóval a másfél óra nekem túl sok volt a német techno életérzésből, viszont számok tekintetében ment minden, de a lényeg úgyis a Hyper Hyper.
A koncert alatta, ahogy mászkáltunk, több Scooter pólós rajongóval találkoztunk, ezt az is alátámasztja, hogy mennyien voltak aznap, szóval nem tűntek el ők nyomtalanul, legalábbis a kultuszt biztos, hogy őrzik, de szerintem egy ideje semmi újat nem alkottak.
És arra is tá kellett jönnünk, hogy ők az a csapat, akiknek a világon a legegyszerűbbek a refrénjei, úgyhogy ha nem ismered a számokat, akkor is nagyjából 1 perc alatt sajátíthatod el értelmetlen szövegeiket. Pl., hogy mennyi a hal. Vagy, hogy egy, kettő, három, tűz. Na igen, ebből szép megélni!
Azért, a show profi volt!
-gabriella-