2009. szeptember 16. | -gabriella-

Odett a szerethető...

Hogy milyen is egy egyetemen a fesztiválhangulat? Későn kezdős, sokat ivós, jót bulizós. Kezdjük ott, hogy a BME Fesztivál eredetileg fél 7-kor kezdődött volna, de csak szél volt, meg nagyjából 10 ember, aki sorba állt. Kicsit megijedtük, hogy akkor most mi van, de aztán egyre csak jöttek és jöttek, és még azt is megtudhattuk, hogy milyen, amikor egy zenekar korán kezd.

Ha a BME Fesztivál hangulatát szerettem volna lefesteni kezdetben, akkor ahogyan azt már az elején is említette, az ördögszekérrel és a cowboy filmek elhagyatott világával tudtam volna illusztrálni. De aztán rá kellett, hogy jöjjünk, hogy mivel egyetemi napok, van az embereknek más elfoglaltságuk is, szóval 10 előtt nem nagyon érkeznek meg.

Viszont, így mi azon szerencsés 20-30 fő közé tartozhattunk, akik végighallgathatták a Nils, Pole Position és az Odett and The Go Girlz fellépését. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy vajon, a zenészek mit szólnak hozzá, hogy senki nincs egy nagy sátorban, amikor fellépnek?! Na mindegy, szóval kezdjük a Nils-el.

Mivel ők viszonylag keveset játszottak, meg csúszással is kezdtek, talán annyit mondanék, hogy az idáig egyetlen befutott slágerük, a Hello, elég jól szólt, megjegyzem élőben sokkal jobb, mint a rádióban, meg a többi szám is rendben volt, alapvetően, ha lettek volna többen, lehet mi is buliztunk volna.

A Pole Position-nél kicsit az volt az érzésünk, hogy na, akkor most töltsük ki azt az egy órát, amíg jön a következő zenekar, eléneklünk nektek pár ismert számot. A lánynak szép a hangja, jól elő tudja adni a Pinktől a Trouble című számot, de kb ennyi.

Odett and The Go Girlz. Szerethetőek voltak tegnap, rajtuk már azért jóval többen voltak, mint az előző két fellépőnél. Mivel, nekem ez már a második koncertélményem volt velük, azt kell, hogy mondjam, hogy ők, mint fellépők beszélgetéshez, háttér zenének tökéletesek. Attól függetlenül, várom már, hogy mikor fogok rájuk bulizni.

Fesztiválozz te is a Rakparton!

-gabriella-