2008. december 23. | -gabriella-

Az este nagy vesztese...

Péntek este a pécsi Ifjúsági Házat ellepte az MR2 Petőfi Rádió, így egy éjszaka alatt olyan zenekarok léphettek fel, akiket az ő műsorstruktúrájuk igen csak kedvel. Takács Eszter és a GumiZsuzsi, Vad Fruttik és Péterfy Bori & Love Band. Igen, ebben a sorrendben.

A helyszín választás elsőre nem tűnt szerencsésnek, hiszen az IH befogadó képessége egyrészt igen kicsi, másrészt, nem lehet elvonatkoztatni attól az érzéstől, hogy olyan mintha a gimnáziumi gólyabálodon lennél. Mindegy, Pécsen nagyon nincs más helyszín, a kezdeti sokkon pedig pár sör után túlteszed magad.

Egy este alatt három koncert egyre erősödő fesztivál érzetet ad, még akkor is, ha kinn mínusz öt fok van, úgyhogy viszonylag könnyen bele lehet jönni a tombolásba.
A nagy kérdés, hogy ilyenkor, egy MR2 által szervezett bulin, hogyan is fogja magát promotálni az adó. Mert ezeken a rendezvényeken ez elkerülhetetlen. Ezen az estén (gondolom a turné többi állomásán is) három hosstes járt körbe táblákkal, amire alkoholos filccel lehetett rajzolni, és kiadni magadból a benned tomboló kreativitást, és ezek után egy nagy MR2 Petőfi Rádiós poszter előtt lefotóztak vele. Na ez volt az a lehetőség, amit kihagytam, és inkább mentem a Takács Eszter koncertre.

Azt gondoltam, neki jó lesz, mert hazai terepen van. Nem is tévedtem túl sokat, még is volt egy kis hiba a számításban, iszonyatosan kevesen voltak kíváncsiak rájuk, és a teljes szívből játszott lemezbemutató koncertjükre. Pedig minden adott lett volna egy jó hangulatú bulira. Látszott Takács Eszteren, hogy már rutinnal kezeli a közönség érdektelenségét. Meg is jegyezte, hogy a „sztár” zenekarok nyilván csak utána épnek fel. A warm up zenekarok élete nehéz. Szinte megsajnáltam őket, mert annyira bájos és kedves zenét játszanak.

Az első koncert után volt egy meglepő pillanata az estének. Amíg ment az átállás a Vad Fruttikra, szinte kiürült a terem. Kicsit poszt apokaliptikus élmény volt, de elég gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy hova is tűnhettek az emberek, mert a büfében nem volt már hely.

Az átállás pedig rohadt sokáig tartott. A szervezők elég idealisták lehettek, amikor kitalálták, hogy a koncertek kezdési időpontja 21.00, 22.00 és 23.00. Elöljáróba annyit, hogy éjjel 01.00 - kor még bőven nem volt vége.

Mindenesetre megérte várni, mert a Vad Fruttik mostanra ösztönösen ad koncertet, úgyhogy elrontani már biztosan nem tudják. A hangosítók igen, ők megtették, az nem sikerült túl jól. Ettől függetlenül a közönség alapvetően vevő erre a zenekarra, mert ugye élvezet hallgatni őket élőben. Főként az új albumokról játszottak számokat, a Petőfin mostanában kiemelt figyelmet kapó Kicsit lassabb című számtól kezdve egészen az Izabellán át, a Kemikáliákig minden ment. Azért a katarzis még mindig akkor jön el, amikor lemegy a Sárga zsiguli vagy a Nekem senkim sincsen, ez valószínű a közeljövőben úgyis meg fog változni. Na, őket már visszatapsolta a közönség, ráadásként még leadták a Tánc című számot, amivel kellően megalapozták az este legjobban várt koncertjét a Péterfy Borit, aki mellett ott van a Love Band is.

Kissé késői kezdéssel, de lassan ők is nekiláttak játszani, az addigra már nagyjából teltház közeli tömegnek. Teljesen korrekt koncert volt, nagyjából az egész zenei repertoárjukat felsorakoztatták a közegnek. 14 számot játszottak, plusz természetesen a ráadás, ami valamiért nem lehetett több egy számnál. Bori folyamatosan tartotta a kontaktust a közönséggel, és ők is vele, folyamatosan bekiabáltak neki, hogy „szeretünk Bori”, ezt megköszönvén olyan erotikus táncot lejtett a színpadon, hogy teljesen fel is tüzelte őket. Szerencsére itt már nem volt probléma a hangosítással. Méltón koronázta meg az estét ez a koncert, hiszen ez volt a legerősebb egyértelműen, sőt, nagyon sokan csak miattuk jöttek el. Nem hiszem, hogy csalódtak volna. Mikor visszatapsolták, lejátszották a Vámpír című számot, ami ha lehet, még a Hajolj bele a hajambánál is népszerűbb, és ha azt vesszük alapul, hogy ez még mindig az MR2 turné, akkor beláthatjuk, hogy ezt a két számot, gyakorlatilag addig játszották, amíg valamelyik szerkesztő meg nem unta. 

És lám, ezzel az estével is bizonyított a Petőfi, így kell kultuszt teremteni!

-gabriella, nusi-