2008. július 12.
Az idei Balaton Sound első igazi húzóneve a Massive Attack volt. A Nagyszínpad kezdő napi záró fellépőire majdnem az egész fesztivál kíváncsi volt. És csak félig hiába.
A három évvel ezelőtti Szigetes fellépésük nem hagyott bennem szép emlékeket. A szüleim gyakorlatilag a Blue Lines-szal altattak el, azután a Protectionre mentünk az oviba, és még a Mezzanine-t is ők adták a kezembe. A 100th Window-ra már én találtam rá, és bár más volt, mint mondjuk a Teardrop, mégis megszerettem. Ezek után a Hajógyári-szigeten összehoztak egy nagyon gyenge showt, a számok csak halvány utánzatai voltak az albumnak, és az egész produkció fáradt volt.
Klikkelj a képre a galériához!
Az idei fellépésüktől így aztán érthető, hogy sokat vártam. Ha mást nem is, legalább azt, hogy elmossák az előző koncert emlékét a fejemből, és felcseréljék valami újjal. Az elvárásaim csak félig teljesültek, mert ugyan sikerült kijavítaniuk a hírnevükön ejtett csorbát, az új része viszont elmaradt. 3D és zenekara tökéletesen hozták szinte stúdió minőségben a nagy számaikat a lemezeikről, a Blue Lines-tól a 100th Window-ig (itt egy jó pont a technikusoknak), de semmi plusz nem volt, hiányzott az, amivel egy koncerten meg tudják őrjíteni a közönséget. Nem is sikerült.
Kerényi Áron