2008. július 13. | Fodor Csaba
A Balaton Sound harmadik napján egyre többen dőltek ki és műveltek mókás dolgokat, közben elbukott a főszponzor egyik reklámfogása, de a nagyszerű koncertek után egy másik marketingesnek köszönhetően legalább ingyen hazaszállítottak.
A harmadik napon az előző kettőnél sokkal több vicces, illetve fetrengő bulizóval találkoztunk, mikor egy nagyon rossz állapotban levő srác miatt szóltunk egy biztonságinak, ő csak annyit mondott: „ minek iszik, aki nem bírja”, de aztán fél óra alvás után feléledt a halottnak tűnő emberke. Közben mellénk dőlt egy csávó, akinek negyed óra próbálkozás és újra dőlés után sikerült továbbállnia. Beköszöntött a Sziget-hangulat.
A Balaton Sound ezen napján végre megnyílt a Heineken igló is, melyen belül már a második napon nulla fokos hőmérsékletet és mínusz két fokos sört ígértek a sátor körül lófráló biztonságiak és szervezők. Második nap délután tévedtünk először erre a helyre, ahol körülbelül ötven fok volt, és hamar ki is küldtek minket, hogy ez még nem nyit. Visszatértünk aznap éjjel is, de csak egy bezárt sátrat találtunk. Aztán harmadik nap este kilencre már biztos nyitást ígértek, tízkor mentünk is a jól megérdemelt extra hideg sörünkért, de a sátor előtti kb húsz méteres sor első tagja közölte, hogy technikai okok miatt még mindig nem lehet itt inni. Már majdnem lemondtunk a nedűről, de aztán kinyitott, a benti hőmérséklet viszont még eléggé távol volt a zérótól, és a sör sem volt sokkal hidegebb, mint a többi pultnál. Szóval a remek B52s koncert közben bukott a főszponzor reklámfogása.
A másik zero-s termék marketingötlete a cocáé már jobban bejött nekünk, hisz terepjárójukkal harminc kilométeres körzetben éjjel 11 és hajnali 2 között ingyen hazaszállították a fesztivál látogatói, csak túl kicsi táblán hirdették magukat, de legalább ott voltak mikor mi menni akartunk szállásunkra.
Fodor Csaba