2008. július 15. | mango

Sergent Garcia vihart űzött

Deja-vu vagy jól bevált recept? Minden esetre a szombati Orishas koncertje után a Balaton Soundon ismét egy latinos bulival kedveskedtek nekünk a szervezők. És milyen jól tették, mert a csípőlengések és lábrázások megint csak elkerülhetetlené váltak.

Jobb félni, mint egy egész, mert akkor már nini lenne, de a lényeg, hogy egy béjvaccsos gépjárműből figyelmeztettek mindenkit, hogy közelegni látszik a vihar és elég trére fordulhat a helyzet, úgyhogy akkor már Hasselhoff sem tudna minket kihúzni a szarból, ezért vadul sátormegerősítési akcióba kezdtünk. Ezzel sikerült lecsúsznunk a jól megérdemelt Sergent Garcia koncert elejéről, de valószínűleg így voltak a helyzettel mások is, mert egy enyhén foghíjas közönség fogadott minket, ahogy a színpadhoz értünk, de aztán!

Aztán Bruno Garcia úgy gondolta, ez így nincs rendben, viszont ha nagyon hangosak vagyunk, akkor elűzhetjük a vihart, ezzel elősegítve tánctér populációjának növekedését. Lehet sámán a srác, mert bejött neki a trükk és lassan feltöltődni látszott a placc.

Ennek eredménye képen kaptunk egy kis salsa-t, reggae-t, ska-t és egy pöti jazz-t, valamint elénekeltette velünk a boldog születésnapot, mert a basszeros épp aznap ünnepelte, úgyhogy ténylegesen fieszta hangulat kerekedett az egészből.

A koncert utolsó harmadát már gusztustalan módon a vip sátorból követtük nyomon, majd miután úgy éreztük mi is ugyanolyan sátrazó-vonatozó halandók vagyunk, mint oly sokan mások, ezért lezúztunk a partra  lábáztató-naplemente néző, relax fokozatba kapcsolni.

Meg kell mondjam, nem csak a chill-out passzol ehhez a feelinghez, hanem Sergent Garcia is nagyon alkalmas eme tevékenység audionális élvezetének fokozására.

mango