2008. július 15. | Kerényi Áron
A négynapos Balaton parti fesztivál zárónapjára vasárnap sok ezren voltak kíváncsiak. Az esti Fatboy Slim volt nyilván az elsődleges húzóerő, de mellette még sokan voltak kíváncsiak a Red Lounge vagy épp a Samsung sátor befejező line-upjára.
Az élelmesebb Norman Cook rajongók már Zagar koncert alatt előrefurakodtak, hogy ott várhassák be kedvenc középkorú lemezlovaguk koncertjét. Nekünk a koncert utolsó 2 számára sikerült odaérnünk, de ez állítólag és valószínűleg lefedte a maradék egy órát is. A Wings Of Love-szuperprodukcióra Zságer Balázs ismét befűzte az Földalatti Dívákat, közülük is négyet, Senát, Németh Jucit, Hódosi Enikőt, és Judie Jayt, ha nem tévedek. A hipersláger meg is tette a hatását, a közönség már szinte hisztérikus állapotban várta a Puzzle-ös Ligeti Györgyöt, hogy elhozza a Szezonból ismert Eastern Sugart. Összességében színvonalas előadás volt profi zenészektől, egy szavunk sem lehet, és őszintén szólva hogyha ezzel a zenével el lehet jutni az átlag magyarhoz, akkor pedig le a kalappal.
A következő fél órában, a beállás alatt az eddig sem épp üres nagyszínpad előtti tér gyakorlatilag teljesen betelt. Volt egy-két fanatista barátom, akik még korábban beköltöztek a második sorba, tőlük lélekben már búcsút is vettünk, és elengedtük őket az örök szardínia-mezőkre. A show kezdetét már ismerhette az, aki nézett live Fatboy videókat, felgördül a függöny, megjelenik az óra, és 3 perc kattogás után kezdődik a Praise You. Innentől kezdve viszont teljesen random és meglepő volt a szett felépítése.
Azok, akik azt várták, hogy végigjátssza a két cédés Greatest Hitset azoknak csalódniuk kellett, mert se Wonderful Night, se Joker nem volt. Helyettük viszont bebizonyosodott, hogy valaki nem csak azért tud lassan 20 éve a világ egyik leghíresebb lemezlovasa lenni, mert jó számokat készít, hanem mert dj-ként tisztában van mindig az éppen aktuális zenei történésekkel. Ennek megfelelően Norman szettje egy abszolút up-to-date electrohouse, fidget house, helyenként electroclash szett volt, tökéletes arányérzékkel beállítva. Maga Fatboy Slim pedig legkevésbé sem volt a tipikus passzív-dj karakter, aki közben rágyújt, beszélget, vagy akár csak le is ül. Köszönhetően nyilván a tetemes mennyiségű idiotizmusnak, amit még anno a haverjaival szedett fel még a Housemartins nevű bandában, Norman végig táncolt, ugrált, produkálta magát, élvezte a közönség lelkesedését, annak ellenére, hogy nyilván ezt a showt is századszorra nyomta le. A nagy pillanatok között talán illik még megemlíteni a Transpottingos Born Slippy-vel összekevert Right Here, Right Now-t, de a kiemelések nélkül is egyértelmű, hogy nem hiába bérelték neki azt a magángépet.
Akiknek pedig ez nem lett volna elég, azoknak is jutott vasárnap a jóból. Fatboy Slimmel párhuzamosan a Red Lounge-ban a Brains adott szintén majdnem fullházas koncertet, és az az 5 perc, amit ott töltöttünk igazolta a bent lévők döntését. Éjfél után a Samsung Arénába özönlöttek sokan nagy elvárásokkal vagy csak épp kicsit túlpörgetve. A Silicone Soul duó szettje sajnos messze elmaradt a Szigetes bulijukhoz képes, és az őket követkő Satoshi Tomiie-nak sem sikerült beváltani a hozzá fűzött reményeinket. Az house egyik alap-albumának számító Full Lick szerzőjének szettje se volt több, mint egyszerű és buta szeletelés. Lehet, hogy csak velünk volt a baj, és túlságosan sokat kivett belőlünk az elmúlt 3 nap, de itt volt az a pillanat, amikor úgy döntöttünk, hogy a csúcson kell abbahagyni.
Kerényi Áron