2007. július 17. | Jónás Tamás

Jónás Tamás gitársuli 38.

Moll major kilences és dúr 13-as akkordok. Ezúttal egy szokatlanabb akkordmenetre készített szólót nézünk meg.

A négyütemes harmóniamenet elsõ ütemében egy Dmadd9 akkord (D-F-A-E) szerepel. A második ütem egy Bbm/maj9 nevû akkordot tartalmaz. A harmadik ütemben egy Dm és egy Dm7, míg a negyedikben egy H-félszûkített (más néven Hm7b5) és egy Ab13 akkord található. (Lásd a "mymusic38a" mp3-at. A kottában az akkordmenet szólama is megtalálható.)

(Megjegyzés: mivel a "B" név más hangra vonatkozik az angol, amerikai és más hangra a magyar, német zenei nyelvekben, ezért a leszállított H hangot én eleve Bb-nek írom, hogy semmiképpen se lehessen az angol B-vel, azaz a magyar H-val összekeverni. A módszer az évek során bevált:)

Már leírva is sejthetõ, hogy egy "Dmadd9 - Bbm/maj9 - Dm-Dm7 - H-félszûkített-Ab13" nevû akkordmenetre készítendõ szóló esetén számos skálát, hangnemet kell érinteni. Szerencsére a dolog nem olyan bonyolult, mint a fenti akkordnevekbõl gondolnánk, hiszen mindegyik akkord visszavezethetõ egy-egy alaptípusra, és innentõl az alaptípusokhoz tartozó skálából lehet kiindulni.

Ha a négyeshangzatokat sorra vesszük, akkor az alábbi legfontosabb csoportokat találjuk: dúr major hetes, dúr kis szeptim, moll major hetes, moll kis szeptim, és a szûkített ill. félszûkített négyeshangzat. A dúr kis szeptimeket (domináns szeptimeket) a funkciójuk szerint két alcsoportba lehet sorolni, hiszen más skálát igényel pl. egy V7-I menetben található domináns szeptim, mint egy funkcionálisan semleges pozícióban levõ dúr hetes (utóbbi leginkább mixolíd skálát, míg elõbbi egy rakás egyéb skálát, pl. fél-egész, domináns v. más néven spanyol fríg, illetve alterált skálát vonz).

Elemezzük az akkordmenetünket: a Dmadd9-re természetes d-moll skála vagy d-dór skála lenne az elsõdleges választás (de mivel a következõ akkord egy Bb alaphanggal kezdõdik, ezért a dór skála ebben az esetben nem lenne célszerû). A Bbm/maj9 a "moll major hetes" csoportba tartozik, ehhez Bb harmonikus mollt vagy melodikus mollt kell választani (utóbbinak eggyel több közös hangja van az elõzõ ütem d-moll skálájával).

A harmadik ütem ismét d-moll skálát követel magának. A negyedik ütemben a H-félszûkített akkordra számos választásunk van: H-lokriszi skála (ez a C-dúr 7. módusza), H-félszûkített skála (a D melodikus moll 6. módusza), de akár a H-alterált skála (C-melodikus moll 7. módusza) és a H fél-egész skála is szóba jöhet. Ha ezek a skálák esetleg még nem jönnek rutinszerûen, akkor pl. a H-lokriszi skálát felfoghatjuk egy D-moll skálának, megemelt hatodik fokkal (azaz D-dór skálának), vagy bevált trükk az úgynevezett "mollosítás" is, amelynek során az "ijesztõen" hangzó H-lokriszi helyett egy A-moll skálát játszunk.
Az ütem második felében levõ Ab13 a "dúr kis szeptim" családba tartozik, ezen belül is a mixolíd skálát vonzó alcsoportba.

Akkor nézzük a konkrét szólót (lásd a kottát és a "mymusic38b" mp3-at). Az 1. ütem egy sima d-moll pentaton, amelynek végén, a G hang kis szekundos nyújtásával, a "blues hang" is szerepel. A 2. ütem helyszíne továbbra is az elõzõ moll pentaton skála. Az aktuális akkorddal egyeztetve ez itt egy Bb-dór skálát jelent, amely ugyan nem a legelsõ választásunk lenne egy moll major kilencesre, de mint tudjuk, blues jellegû környezetben kötetlenebbül kezelhetjük a skálákat.

A 3. ütem megint a d-moll skálát vonzza, a kíséretben levõ Dm7 akkord a szóló által egy hosszan kitartott kilences fokot is kap (E hang). A 4. ütem elsõ felében az éppen soron levõ H-félszûkített akkord két hangja szerepel a szólóban (A és F), az Ab13 akkord alá pedig az Ab-mixolídból vett Ab és F, valamint kromatikus kötõhangként egy E hang került.

Ez az E hang egyben az 5. ütem Dmadd9 akkordjának megelõlegezése (itt kezdõdik újra a négyütemes kör). Az ütem egy felfelé menõ D-moll skálamenettel fejezõdik be. A 6. ütem Bbm/maj9 akkordjára a szólóban egy felbontott Ebadd4 akkord válaszol (gondolatban fél hanggal lejjebb téve ez olyan, mint ha egy A-moll akkordra egy Dadd4-et játszanánk, azaz az A-mollhoz megjelenik egy F# hang), itt tehát ismét a dóros jelleg szerepelt.

A 7. ütem ismét egy D-moll skálarészlet (az elsõ hang tremolókarral). A 8. ütemben a szóló egy H-félszûkített arpeggio-t játszik, míg a dúr 13-asra egy szintetikus, bundok alapján felépített (18-17-16 az elsõ négy húron), kromatikus jellegû futam került.

A 9. ütem megint csak D-moll skálából származik (az elõzõ ütembeli gyors futam itt fejezõdik be, néhány elszórt kromatikus hanggal megtûzdelve). A 10. ütemben a moll major kilences akkord végre egy elõírásszerû Bb-melodikus moll skálarészletnek örülhet.

A 11. ütem a szokásos D-moll skálával rutinszerûen lezajlik, ezután a 12. ütemben a H-félszûkített akkordra (ha már ehhez annyi skálát felsoroltam az elején), váratlanul egy C#-dúr skála kerül. Ez általánosságban is igaz: egy félszûkítettre a nagy szekunddal feljebb levõ dúr skála is használható, persze óvatosan kell kezelni, mivel ez jó pár "kilógó" hangot tartalmaz (hogy mást ne mondjak, a C#-dúr skálában nincsen benne az aktuális akkord H alaphangja sem). Az ütem második felében ezúttal is Ab-mixolíd skála szerepel, és itt is egy E hang vezet át a következõ ütem Dmadd9 akkordjához.


A gyakorlat kottáját itt megtaláljátok jpg formátumban, ehhez a részhez két letölthetõ mp3 van, egyik itt, másik itt.

Jó gitározást!
Jónás Tamás - gitároktatás rock, blues, heavy stílusokban - kezdõknek, haladóknak és profiknak

dessum@freemail.hu - egyéni oktatás és távoktatás(!)