2006. március 6. | Jónás Tamás

Jónás Tamás gitársuli 30.

12 ütemes blues. A mai alkalommal egy hagyományos, 12 ütemes blues kört és az erre készült szólót elemezzük.

A hangnem legyen A, ez esetben a 12 ütem az alábbi három darab négyes csoportra osztható: A D A A D D A A E D A A->E

Az utolsó ütemben az A-dúr akkord legtöbbször a kvintre épített akkordra (jelen esetben E-dúrra) fordul át.

Erre a körre többféle A-tonalitású skálát is alkalmazhatunk. Szóba jöhet az A-moll (A-H-C-D-E-F-G-A), az A-dúr (A-H-C#-D-E-F#-G#-A), az A-mixolíd (A-H-C#-D-E-F#-G-A) és az A-dór (A-H-C-D-E-F#-G-A) is, és ami a legszebb, hogy ezeket menet közben tetszés szerint lehet adagolni, és kombinálni. A fenti skálák egyikében sem szerepel, de kiválóan mûködik az alaphanghoz viszonyított bõvített kvart (jelen esetben D# hang), amelyet a tipikus "blues" hangnak szoktak nevezni. Ezt a hangot D-rõl nyújtva vagy csúszva, de akár önmagában, hosszan kitartva is bevethetjük.

Ha kicsit kevésbé szokványos blues-szólót szeretnénk kitalálni, akkor számos módszer közül lehet választani, amellyel színesíthetjük a témát. Az mp3-ban hallható szólóban igyekeztem néhány ilyen fogást alkalmazni.
A nyitó A-dúr akkord alatt egy kis terc hangköz szólal meg (A hang nyújtva H-ra, valamint a D hang), amely nem az A-blues esetén kézenfekvõ I. és III. fokokból, hanem -- egy fokot eltolva -- a II. és IV. fokokból áll. Ezzel már a szóló indítása is érdekes hatást eredményez.
A második ütemben a D-dúr akkord alatt továbbra is ez két hang szól. A D-dúr skálán a D-H hangok az I. és a VI. fokot jelentik, tehát ide is jól illik a nyitó hangköz. Még akár egy tappinggel képzett D# hang(!) is elfér, ha erõs vibratóval kicsit elrejtjük (lásd mp3). Itt a H-húr 14. bundnál történt a tapping (C# hang), de ez a húr még nyújtva van, tehát D# szólal meg. A 3-4. ütemben ér véget a nyitó hangköz "szereplése". Utána egy gyors oda-vissza nyújtás végén a G hang szólal meg (a hangnem VII. foka), és ezt lassan A-hangig felnyújtva az alaphangra ér vissza a szóló.

Az 5-8. ütemben azt a módszert alkalmaztam, hogy az A-blues hangnem ellenére (röviden A-blues hangnemnek lehet nevezni a fentebb felsorolt négyféle hangnembõl kikevert skálákat) az E (moll) pentaton skálát használtam. Ennek az elõnye, hogy a hangkészlete jól beleillik az A hangnembe is (mivel az A-moll és az E-moll a kvintkörön szomszédok), viszont így kevésbé szokványos hangzást érhetünk el, hiszen ilyen módon az E hangnem fontos hangjait emeljük ki: a 4. ütem legvégétõl kezdve E, G, A, D, E és megint A hangok lettek azok, amelyek hangsúlyos, hosszabb hangként megszólalnak. Ez a négy hang mindkét pentaton skálában megtalálható, de az E-bluesra jellemzõ módon szerepeltettük õket.
A 8. ütemben két további hang jelenik meg, amelynek elvileg semmi keresnivalója fent felsorolt négyféle A-alapú skála egyikében sem: a G# és a Bb hangok. E-bluesban ezek hagyományosan ott vannak, A-bluesban viszont érdekes hatásokat kelthetünk velük.

A 9-12. ütem néhány H hanggal indul (nagytriolák, minél szaggatottabban játszva), de nem A-ról, hanem Bb-rõl nyújtva. Ez fõleg a visszaeresztéskor kelt kellemesen egzotikus hangzást:)

Ezután a 12 ütemes blues kör kezdõdik elölrõl, és itt már nehezebb dolgok is helyet kaptak a szólóban. A kör elsõ két üteme megint a H-D hangközzel indul. A harmadik ütemben a kezdõ F# hang a hangsúlyos (VII. fok, A-dúr vagy A-mixolid skála), majd egy gyors, legatoval teli futam indul az V. fekvésben. Itt az elején említett skálák közül az A-dór szerepel. A futam D hangon ér véget, ezt a hosszabb hangot ízlés szerinti mértékben lehet vibratoval díszíteni (a szélesebb, vadabb vibrato a bluesban is jól tud szólni, úgyhogy ide is egy ilyen került).
A kör 5-6. ütemében, az elõzõ futam ellentéteként egy erõsen tompított skálarészlet szerepel, amelynek minden hangja ki van pengetve Most épp a D-dúr akkord szól a kíséretben, és a futam az egy keresztes skálát használja (D-mixolíd jelleg), majd a II. fokon (E hang) áll meg. A 6. ütem végén a D# hang is megszólal utána, amely a D-dúr akkord fölött meredek húzásnak tûnhet, de a hang egyrészt nem hangsúlyos, másrészt pedig az A-blues jellegzetes hangja (a bõvített kvart) nyugodtan szerepelhet bárhol a körben.

A második kör 7-8. üteme hagyományos blues-elemeket tartalmaz, két egymás utáni csúszással színesítve (az ujjrendet odaírtam a kottába). A 9-10. ütem egy hosszabb tapping-sorozatot tartalmaz, ebbõl az elsõ ütemben még csak a D-E-G hangok szólnak. Itt éppen E-dúr a kíséret, tehát szeptim, alaphang és terc szerepel (bluesban a kis terc és a nagy terc tetszés szerint váltakozhat, tehát E-dúr alatt is simán játszhatunk G hangot).
A 10. ütemben mindkét kéz felfelé indul a H-húron, a bal kéz folyamatosan tartja a nagy szekund hangközöket, a jobb kéz pedig mindig kis terccel magasabb hangra üt rá, mint a bal kéz gyûrûsujja. A futam a D-rõl nyújtott E hanggal ér véget. Ez a hang a teljes 11. ütemben kint marad, de a mozgalmasság megtartása érdekében igen széles vibrato-val. A 12. ütem pedig egy kromatikus futammal zárul, amelynek végén (egy VII. fokkal) ismét indulhatna a 12 ütemes blues-kör.


A gyakorlat kottáját itt megtaláljátok jpg formátumban, ehhez a részhez két letölthetõ mp3 van, egyik itt, másik itt.

Jó gitározást!
Jónás Tamás - gitároktatás rock, blues, heavy stílusokban - kezdõknek, haladóknak és profiknak

dessum@freemail.hu - egyéni oktatás és távoktatás(!)