2011. szeptember 19. | -gabriella-
Nem klasszikus koncertbeszámoló - Isten Háta Mögött
Szeptember 17-én – szombaton - egy kisebb áttelelésre indult az Isten Háta Mögött zenekar az A38-on. Ennek apropóján volt egy nagy koncert is, meg fasza plakát és remek zenekari póló, ami – ha valaha felvennék ilyet – csak ez lehetne. Nem klasszikus koncertbeszámoló jön.
Szóval szeptember 17-én búcsúzott a közönségétől az Isten Háta Mögött az a38-on. Az utóbbi idők egyik legjobb koncertjéről volt szó, látszott rajtuk, hogy erre most aztán tényleg készültek, mert az eddigi tapasztalataim velük kapcsolatban igen vegyesek voltak. A zenekar, amúgy nagyon figyelmes volt, mert megvárta, hogy a ZP-ben párhuzamosan futó Hiperkarmának vége legyen és csak utána kezdték el a programot. Kérdéses, hogy így mennyi plusz embert nyertek, mert aznap mindenki ott maradt temetni a bezárás előtt álló szórakozóhelyet. Így viszont a FILA táskák száma is kevesebb volt, mint amit elvártunk volna, de az biztos ilyen bölcsész dolog.
Érdekesen indult az este, mert amíg lenn a koncertteremben semmi nem volt, a teraszon épp a minimáltechnoval ismerkedhettek a nagyrészt metált kedvelő emberek. Biztos van a két zenei stílus között is valami átmenet, mindenesetre ezek után elhiszem, ha valaki azt mondja, hogy ő mindenből szeret egy kicsit. Így lett igazán változatos az este!
Az előzenekarként a Dereng lépett fel, ami a zenekar előzőleg kiadott közleményében úgy volt aposztrofálva, hogy ez lesz az igazi metál, mert az IHM-et az ugye elhagyta. Hát, ha igazi metál nem is volt, mindenesetre nem volt rossz. A színpadi kép tetszett a legjobban, megállapíthatjuk, hogy a hajón is erős a vizuál csapat. Ettől függetlenül tényleg fasza volt a zene, de sokan ekkor még inkább fenn voltak. (cigizni/inni/minimaltechno aláfestéssel beszélgetni, mindenki egészítse ki azzal, amit csinált vagy csinált volna)
Na de! Aztán jött az Isten Háta Mögött és csak azt mondhatom, hogy remek volt. Mély filozófiai eszmefuttatásokat cseréltünk koncert közben a közönség összetételéről. Ez csak azért éreztük fontosnak, mert kiemelkedően szimpatikus emberek voltak a hajón, plusz ugye az ismertebb zenészek. Igen éles kontrasztban állt azzal, amit az este befejezéseként ZP-n átgyaloglás közben tapasztaltunk. Aztán jött az, hogy 40 perce ment a koncert és nem sok szám ment le azidő alatt. Itt jöttem rá, hogy az IHM dalai közül viszonylag kevés az, ami 10 percnél kevesebb ideig tart. Érdekes volt az is, hogy az átkötő szövegeknél olyan volt, mintha az énekes nem lenne teljesen józan (nyilván nem az alpári részeget értem ezalatt) de maga az ének tökéletesen szólt. Gondolom van idő egy-egy szám eléneklése alatt kijózanodni. Sajnálatos, hogy a hangulatot nem tudom átadni, mert nem a szomorkodós –jaj, de kár, hogy nem lépnek fel jó ideig – életérzés volt a jellemző, hanem inkább mindenki örült annak, hogy a zenekar koncertjén lehet. Vegyesen mentek a számok újabbak és régebbiek. Talán a közepén ment le személyes nagy kedvencem az Áttelelés, ami csak azért érdekes, mert szerencsétlen mellettem álló nem vette túl jó néven, hogy énekelek. Sejthető, hogy nem az én előadásomra jött. Korrekt koncertet adtak, a végén pedig az egész zenekar kiállt a színpadra meghajolni. Ez nagyon szép gesztus tőlük. Azt hiszem, hogy aki ott volt nem érezhette magát rosszul, mert egyszerűen csak jól lehetett érezni magad. A koncert közepén megindult egy kisebb fluktuáció a terem közepéről kifelé, ők nem tudom hova mentek, de vissza már nem jöttek. Kérdés, hogy mire számítottak.
Mint tudjuk csak az ideút vezet odaát, meg, hogy ez csak áttelelés, de reméljük a tavaszi idényben még lesz részünk IHM koncertben, főleg ha a hajón van. Maradjunk ennyiben!
-gabriella-
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.