3431 zenekar 12464 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2018. július 3. | Jam

Keddi metalcore-est a Dürerből

Copyright:

A hiátus után visszatért Underoath végre megejtette első magyarországi koncertjét, amelyhez vígan asszisztált Japán metalcore-állócsillaga, a Crossfaith. Hangerőből és breakdownokból nem volt hiány, mint ahogy a slágerek is záporesőként hullottak a fejünkre. Két metalcore csapattól mi egyebet kívánhatnánk egy szép kedd estére?

A habkönnyű bejutás után a Crossfaith kezdte meg a hangulatkeltést, akik a Monolith erőteljes kezdésével le s fektették a koncertjük alapjait: moshpit, circlepit, wall of death, nonstop ugrálás és headbangelés. Ez talán a legjobb dolog a japán bandában, hogy mindenféle sallang nélkül hozzák a bulizósabbnál bulizósabb nótákat és kíméletlenül profin csapkodják őket az arcunkba. Nincsenek lírai megállások, nincs felesleges művészieskedés egyik hangszeren sem, csak a feszes döngölés és az elmaradhatatlan partyhangulat. A három gitár azért van jelen, hogy alja és teltsége legyen az egésznek, a showt egyértelműen az effektek mögött Terufumi, a dob mögött Tatsuya és az énekes Kenta viszi a hátán.

A slágerek záporoztak. a hangosítás nyilván zseniális volt (annyira azért nem nyilván, de erről majd később), az effektek végre rendesen hallatszódtak és a srácokon is látszott, hogy baromira élvezik a színpadot. Iszonyatosan jó volt azt látni, hogy bár csak félig telt meg a nagyterem, mégis mennyire hálásak voltak a srácok a hangulatért. Egyszer egy haverom azt mondta, hogy „ha valaki jól csinál valamit, akkor egy ázsiai azt vagy jobban, vagy sokkal jobban csinálja”. Na, ez a mondás az estére szerintem maximálisan igaz volt, ugyanis ezt az 50 percet elejétől a végéig csak imádni lehetett. Kenta akcentusa igazán mókás volt, Terufumi magánszáma a Jägerbomb alatt az üveg jägerrel szintén ide sorolandó, Tatsuya dobszólója pedig példa lehetne bármely metaldobos számára: rövid, tömör, brutálisan gyors és technikás. Ennyi kell, kérem szépen, nem több! A közönség pedig vevő volt mindenféle játékra, működtek a pitek, a wall of death, az Omen alatt a guggoltatás is, a discos és dubstepes átvezetők alatt az önfeledt ugrálás… tulajdonképpen egy hibátlan koncertnek lehettünk szem és fültanúi, ami tovább bizonygatja azt a tényt, hogy ott keleten bizony van valami a levegőben… (és nem a fukusimai erőmű utóhatásaira gondolok).

Másodikként az az Underoath vette hatalmába a színpadot, akik 1997 óta valahogy mindig képtelenek voltak eljutni kis hazánkba, a rajongók nagy bánatára. Viszont most pótoltak, és milyen jól tették, hiszen lelkes kis tábor és óriási hangulat fogadta őket. Sajnos a terem nem telt meg, de ezt a Depeche Mode-dal nyitó Volt fesztivál, az előző napi Stone Sour és az aznapra átpakolt Subscribe RATM-tribute buli számlájára írtam. Egy ilyen felhozatallal még az Underoath sem képes versenyezni. Viszont aki eljött, az tanúja lehetett, hogy a banda igenis nagyon elemében van, hiszen bár az Erase Me című új album bemutatóturnéját nyomják éppen, mégis egy amolyan best of show-val készültek a magyar koncertre. Jó, nyilván a legtöbb dalt az új korongról játszották, de ez 4-5 tételben ki is merült, a maradék időt pedig a klasszikusok kapták. Meglepő volt hallani és látni egyébként, hogy az új dalok mennyivel jobban mennek énekfronton mindkét vokalistának és mennyivel jobban is áll ez a kevertebb, modernebb stílus nekik, mint a klasszikus metalcore dalok. Aaron a dobok mögül kicsit bizonytalanabbul dalolászott, viszont Spencer teljesítményére egy rossz szavunk sem lehet, hiszen elejétől a végéig baromi jól hozta a témákat – ha nem úgy nézne ki, mint egy feltámadt, ripacs Kurt Cobain, még nézni is jó lenne.

Zenei téren hozták a srácok a kötelezőt, bár nem voltam maradéktalanul megelégedve a hangosítással, hiszen az effektek sokszor fülsiketítően hangosak voltak, amikre még rápakolt az is, hogy itt a Crossfaith-tel ellentétben nem csak döngölésre vannak a gitárok, hanem magas dallamokra is. A sok magas dallam együtt pedig néha már sok volt és kicsit csengett is a fülem a buli után – tessék példát venni a Dance Gavin Dance-től vagy a Protest The Hero-tól, ők tudják ezt normálisan is csinálni. Ráadásul a két gitárt is igen nehéz volt kihallani a zenei összképből, amit nagyon sajnálok, hiszen igyekeznek a srácok kihasználni a két gitár adta lehetőségeket, és ez lemezen egészen jól működik. Élőben nem mindig. De összességében kijelenthetjük, hogy az Underoath megmutatta magát a hazai közönségnek, ráadásul egy igen erős felhozatallal, egy igen bivaly formában. Én boldog lennék, ha nem kéne újabb 15-20 évet várni a következő kanyarra.
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. február 8.

Punkünnep volt az Akváriumban

A dupla Ignite-Fish! buli maximálisan megérdemelte, hogy az első nap full teltházas, a második pedig majdnem az legyen, hiszen baromi ritka az olyan alkalom idehaza, amikor a punk ekkora teret kap a kibontakozásra. Nézzük, a Kies-sel erősítő második nap mit tartogatott a maximálisan örömünnepnek kikiáltott első után! Tovább

2019. január 14.

Elég kétévente egy Idoru-buli?

2017 után újra elérkezettnek látta az időt a kétezres évek egyik legjobb (poprockpunk)metalbandája, hogy összeálljanak és egy NewDoru/OldDoru estét rittyentsenek a kiéhezett rajongóknak. Nem mondom azt, hogy teljesen elégedett vagyok a látottakkal, de az est minden hibája ellenére is azt mondom, hogy egy ilyen igényes és egyedi banda hiányzik a magyar undergroundból! Tovább

2018. november 25.

A tüdőgyulladás, ami teljesen megérte – Sting koncert

A Szerencsejáték Zrt. jóvoltából tagnap hozzánk látogatott Sting, aki éppen Shaggy-vel turnézik Európában. A Hősök terén az idő hideg volt, az eső szakadt, mégis végig álltak az emberek az Andrássyn. És nem hiába. Tovább

2018. november 20.

A Fish! még mindig az ország legjobb koncertbandája

Szombaton sikerült lekeveredni isten tudja hány hónap utána a Roxxyba Tatabányán, és hát be kell vallanom őszintén, ennek azért nyilván megvan az oka. Nem feltétlenül a szabadidő hiányát okolnám, hanem inkább a felhozatalt, ami kb. évek óta semmit nem változik. Pont ezért megnyugtató, hogy a sok alter-heavy-szocrock banda közepette még mindig itt vannak a Krisztiánék, akik miatt megéri lemenni egy évben egyszer. Tovább

2018. november 5.

Idén is telepakolta a Dürert az Our Last Night

2018. november 3-án, azaz szombaton az Our Last Night ismét becsengetett a Dürer Kertbe, és az évente ismételt szeánszok szokásával aggatták ki a szervezők a megtelt táblát a nagyterem kilincsére (miközben a többi két terem is full gőzzel pörgött). A Wentworth fivérek pedig képtelenek hibázni, és ezt nemcsak én mondom, hanem az a több száz nedves tinilány is, akiknek a sikításától még mindig cseng a fülem. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky