2017. november 7. | Bea
Moziba eddig filmet nézni jártam. Eddig! Mostantól viszont a filmzenéért fogok. Hála James Newton Howard koncertjének kinyílt a szemem mellett a fülem is a minőségi filmekre – melyeknél a zenei aláfestés éppen olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a megfelelő színészek játéka. Mindezt sci-fin, rajzfilmen, romantikus filmen, vígjátékon, stb.-n keresztül megtapasztalva. Volt így nevetés, félelem, sírás, megkönnyebbülés, három órába sűrítve - a Papp László Budapest Sportarénában-, egy egész hollywoodi univerzumot képviselve, egy vödör pattogatott kukorica társaságában a filmzeneszerzőnek és a profi kórusnak, valamint szuper zenekarnak köszönhetően.
Tegnapig nem sokat tudtam erről a bizonyos James Newton Howardról. De mostantól rajongója vagyok. Sok mindent megtudtunk róla tegnapi koncertjén: egy film zenéjének hangulata ragadta magával annyira, hogy saját karrierjének is ezt válassza. Zongorázott együtt Elton Johnnal, aki egy fiatalkori, a nyilvánosság előtt szinte teljesen ismeretlen, kis példányszámban kiadott lemezét hallgatva fedezte fel. Saját életfázisait is belecsempészi a sikerlistás filmekbe. 20 órákat is hajlandó dolgozni naponta, hónapokon át, hogy meglegyenek a tökéletes dallamok egy tökéletes filmhez. Julia Roberts filmjeihez már majdnem tízszer írt zenét. És így tovább.
De a karrierje alakulását részletesebben is érdemes megismerni. Zeneszerzőként, zenészként és dalszerzőként a filmezés minden szintjét megjárta, és minden filmes műfajban alkotott. Kisgyermek korában kezdett zenét tanulni, és a Santa Barbarai (Kalifornia, USA) Music Academy of the Westre iratkozott be, majd zongoristaként a University of Southern California oklevelét szerezte meg. Az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején Elton John turnéin játszott billentyűsként. Az 1980-as évek közepén fordult a filmzene felé. Számos díjra jelölték.
A következő évtizedre futott be igazán: 1990-ben a Micsoda nő! (Pretty Woman), majd a Hullámok hercege (Prince of Tides) 1991-ben tették ismertté a nevét. Utóbbiért megkapta az első Oscar-jelölést. Az évtized során két újabb jelölést gyűjtött be legjobb eredeti filmzene kategóriában: A szökevény (The Fugitive, 1993), Álljon meg a nászmenet! (My Best Friend's Wedding, 1997), A sebezhetetlen (Unbreakable, 2000). Továbbá 2005-ben A falu (The Village, 2004)...
2008-ban az év filmzeneszerzője lett, és a World Soundtrack díjjal jutalmazták a következő alkotásokért: Charlie Wilson háborúja(Charlie Wilson’s War)” Michael Clayton „ és a Legenda vagyok( I Am Legend).
2009-ben Howard Grammy díjat kapott a Batman-A sötét lovag (The Dark Knight) filmzenére, melyet Hans Zimmerrel együtt írtak, majd a "Blood Diamond" egész filmzenéjét is Grammy díjra jelöltek. A "One Fine Day" filmnek egy dalért is kapott jelölést. Howard újabb és újabb elismerések, díjak tulajdonosa. Az ASCAP zenei szervezettől, Henry Mancini életműdíjjal jutalmazták és idén, BMI Lifetime Achievement díjat is kapott.
És bár 32 éve űzi a szakmát, és számos díjazott film betétdala került ki a keze alól, nem unja meg, sőt: koncerteken foglalja össze három évtizedes munkássága legnagyobbjait, avat be abba, hogyan készült például a King-Kong legmegindítóbb jelenetének dallama, és a többi. Mindemellett azért a fantasztikus est további sztárvendégeinek – a zenekarnak, a kórusnak, a Hanging Tree-t éneklő, bársonyos hangú Kincses Fanninak, a zeneszerző „hegedűisten” barátjának, valamint az afrikai énekesnőnek is köszönhető – utóbbi a zeneszerző által is kiejthetetlen nevű művésznő, de fantasztikus csettintős nyelven előadott performanszával tette még különlegesebbé az amúgy is felejthetetlen estét. A látványvilág is hozzájárult az élmények maximalizálásához: a betétdalok alatt filmek legjobb részleteit láthattuk, és a világítás is fokozta a hangulatot – az izgalmas, lélegzet visszatartásához illő részekhez piros fények dukáltak, míg a megkönnyebbült, boldog, laza pillanatokkal például kék árnyalatok játszottak a teremben.
Szóval mozizni eddig is imádtam, de most már lehet, hogy néha úgy is fogok filmet nézni, hogy valójában mégsem nézem, csak hallgatom. James Howard Newtont és mást is, hátha a többiek is ügyesek – és talán ők is fellépnek egyszer, hogy újra koncertteremben ülve, mozi-nasit rágcsálva, minőségi zenei élményként élhessem át kedvenc filmjeim világát.
Bea