2017. október 24. | Stewie

Fatal Error a lemezbemutató a Dürerben: Kezd ez beérni!

Szinte napra pontosan négy és fél éve ismertem meg a Fatal Error zenekart. Az akkor fiatal, bohó, lendületes rock banda akkor még csak az első EP-eit tudta játszani a Dürer kertben. Most, 2017-ben már a második nagylemezük bemutatóján járta, de még mindig ugyanaz a bohó banda állt fel a színpadra.

A teremnézésre az adott lehetőséget, hogy amikor odaértem, még javában a Mínuszegy zenekar játszott, amiből viszont 2 szám is elég volt, hogy tudjak mindent, amit kell. A számaik elég monotonak voltak, és egy percig sem tudtak lekötni. Nem rossz volt, csak semmilyen, a szó legszorosabb értelmében. Utánuk a Phrenia következett, róluk azért nem mondanék itt többet, mert külön cikket szenteltem a vajdasági srácoknak.

Az est főzenekara, a Fatal Error viszonylag későn, 10-kor kezdett neki a muzsikálásnak, ami már magában szokatlan manapság. Viszont pontban 10:01-kor eldobtam az agyam, és 2 óráig meg se találtam. A srácok pont azzal a lendülettel játszottak, mint anno 3 éve: pimaszan, energikusan, fiatal(osan), és persze pizsamában. A lemezt nem itt akarom kivesézni, így most csak annyit mondanék, hogy a set-list jól lett összerakva, bár a közepén egy kicsit több keményebb hangvételű számot sűrítettem volna.

A 300-as terem egy emberként tombolta végig az egész estét, énekelték a legújabb, aznap bemutatott dalokat is már fejből, és ünnepelték a zenekart, a két ünnepelt tagot, és magát a zenét is. Itt egyetlen kitételem lenne, bár tudom, hogy ezzel elásom sok embernél magam: a koncert elején, két mozgáskorlátozott ember beállt a 4 sorba, középtájt, ami nagyon balesetveszélyes volt, főleg az elején. Buliztam már együtt tolószékesekkel, nem is egyszer, de eddig még olyat nem láttam, hogy egy pogó-bulin beállnak a küzdőtér elejébe, ahol még csak nem is látnak. A gond az volt, hogy mindenkinek balesetveszélyes volt az első pár szám, mert szó szerint nem látszódtak, hogy ott vannak, és bármikor repülhetett volna oda egy óvatlan ember, vagy csak egy rossz lépés miatt a székre eshetett volna valaki. Később próbáltak rájuk vigyázni, de ezt egy ilyen kis helyen nehéz, úgy hogy a lehető legrosszabb helyre álltak be a kocsijukkal.

A zenekar megmutatta, hogy képes teltházas bulit csinálni, amin ők maguk lepődtek meg a legjobban: így utólag olyan érzésem van, mintha az énekes, Zsola annyira meg lett volna illetődve, hogy nem is tudta azt az energikus kezdést produkálni, mint amit megszoktam tőle. ÉS a koncert közben is volt olyan pillanat, amikor megilletődöttnek éreztem a zenekar egyes tagjait. De a sztárságot is tanulni kell, és ha így haladnak, hamar beleszoknak majd.

Most kezdem azt érezni, hogy beér a zenekar: mind a felállás, mind a zenei paletta kiforrottá vált, és ha most meg tudják lovagolni a hullámokat, pár éven belül a fesztiválok nagyszínpadán fogok már csak velük találkozni, bár, ahogy őket ismerem, ott is csak olcsó sör, és mackóalsó lesz a backstageben.