2017. február 19. | Bea

All Inclusive élményforgatag nagyon is jól eltalált frekvenciák közt

Téli álom ide vagy oda, ha egy olyan közismert és elismert DJ teszi tiszteletét Budapesten, mint a Lost Frequencies, akkor oda el kell menni. Pláne, ha a Hello Baby Bárban lesz az esemény, ami további jó előjel a minőségre amiatt, hogy nem egy óriás csarnokban kell hatalmas tömegeket morajoltatni. Plusz a hely azt is jelenti, hogy a jó zenén kívül izgalmas tuningra is számíthatunk, hiszen a HB-ban nem merül ki annyiban egy buli, hogy odatesznek egy DJ-t és kész. Vesztett tehát a kanapé és a takaró, nyert a péntek éjjel, Felix De Laet és az Andrássy út legmenőbb bárja. És persze mi!

Nem lep meg, hogy 5 perc alatt elfogyott az összes Early Bird jegy a bulira. A „sima”, és a VIP jegyek is pikk-pakk gazdára találtak, és már este 10-kor szorgosan sorban álltak a belga DJ rajongói, hogy időben, jó helyre bejussanak a Hello Baby-be. Mentem én is lelkesen, meglepődve magamon, hogy sok átkuckózott péntek este után milyen jól esik a kimozdulás. És mindeközben szkeptikusan, hogy vajon ilyen otthon gubbasztásra érdemes hidegben mennyire tud akár engem, akár nagy tömegeket megmozgatni az a kis túlságosan fiatalnak tűnő DJ.  Bár tényleg a szemtelenül zsenge korcsoportba tartozik a Lost Frequencies DJ, 23 éves kora ellenére az egyik legnépszerűbb deep house, tropical house dj/producer. És ma be is bizonyította, hogy megérdemli a felkapottságot.

Ahogy az eseményen jelezték is, 1 óra körülre meg is érkezett a DJ. Pontosan kezdett, kedvesen és közvetlenül beköszönt a közönségnek, majd bele is csapott a lemezpörgetésbe. Szerencsére nem robbantotta el rögtön az összes slágerbombáját, szép kényelmesen, rávezetősen, fokozatosan indította be a népet. De sokkal élénkebb estébe csapott az egész, mint remélni mertem. És hamar megkaptuk persze, ami nekünk járt; régi és új dalok is jöttek, és hódítottak. Az egyik csúcspontot nyilván a Reality adta, de a What is Love-ra is felélénkült mindenki, aki addig esetleg elbambult volna, a végén az Are You With Me pedig már nyilván mindenki fülét elélvezésig kényeztette.

Technótól a rapig vendégelemeket is becsempészett a dalkínálatába a belga lemezlovas, így igazi fesztiválhangoló előfellépés érzést is teremtett. A legkülönbözőbb zenei stílusok legnagyobb dallamait felidézte Felix, a vágyak így tovább csigázódhattak arra, hogy egész éjszakákat, sőt, teljes heteket szentelhessünk újra koncertre járásnak, ha végre az influenzaszezon átadja a terepet a fesztiválszezonnak.

És ha lett volna olyan, akinek a zenei élmény nem lett volna elég, az is biztos, hogy megtalálhatta a saját szórakozását a Hello Baby Bárban Lost Frequencies estéjén: eleve az Andrássy út gyönyörű, magáról a már egzotikusan ódon, indusztriális, minimalista rombár hangulatos épületéről nem is beszélve. A szinte antik falak találkozását a legmaibb technikával és a legcoolabb berendezésekkel már nézni is élmény. Pláne, mikor beindul a fényfestés a régi téglafalakra, és a hatásra ráerősítenek a füstfelhők. Azt már nem is mondom, hogy a táncoslányok is meglepően igényesek és odaillőek, és további kis részletekbe sem tudnék belekötni, mert még a ruhatárhoz, mosdóhoz, italpulthoz sorban állást is másodpercek alatt lehetett letudni a szépen összegyűlt tömeg ellenére, még a buli csúcsidejében is.

Szóval helló, Lost Frequencies, Hello Baby, helló, tél vége, helló, éjszakázás élménye! Jó volt elveszni kicsit a frekvenciák, fényfestett ruin bar falak és füstcsóvák forgatagában.  Megérte lecserélni a mamuszt a csilli participőre, és a teát is a koktélra és két alvás közt kibulizni magunkból a telet. Bizony, we are with you, kedves Felix!