3426 zenekar 12491 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2016. november 3.

Az Építészek lebontották a Dürert - avagy milyen volt az Architects?

Copyright:

Gitáros zsenijük elvesztése sem gátolhatta meg az angol bandát, hogy visszatérjen fővárosunkba és a Bury Tomorrow valamit a Stick To Your Guns társaságában ledózerolja a Dürert. Persze ehhez nagyban hozzájárult az a zirka 1000-1200 rajongó is, akik miatt a "sold out" táblát is ki kellett akasztani már hetekkel ezelőtt az eseményhez.

Az estét az örökös előzenekari státuszba ragasztott Bury Tomorrow nyitotta, akik még nem kapták meg azt az áttörést, amelyet már évek óta megérdemelnének. Viszont, ahogy ez kívülről látszik, egyáltalán nem gátolja őket abban, hogy buliról bulira fejlődjenek és minden egyes alkalommal kifogástalan, zseniális játékkal és énekkel kápráztassák el közönségüket. Mivel teltház volt, végre nem az történt, hogy a Bury-n csak félig telt meg a terem, hanem ők is majdhogynem olyan tömegnek zenélhettek, mint a főbanda – ennek személy szerint nagyon örültem. Mivel a játékidőt félórában korlátozták, ezért csak az instant klasszikusoknak (Lionheart, Man on Fire) és az új lemez néhány dalának (Memories, Last Light, Earthbound) volt hely a setlistben, viszont boldog voltam, hogy a Cemetery-t is hallhattam élőben, mert ez eddig kimaradt az életemből és bátran mondhatom, hogy kevesebb lennék e nélkül. A srácok kíméletlenül jók, szívből kívánom, hogy végre megkapják a nekik kijáró tiszteletet és reflektort és legalább akkorára nőjön a rajongói bázisuk, mint az Architects-é, viszont maradjanak meg mindig ilyen közvetlen és emberi mivoltukban, ahogy évek óta ismerjük őket. Ámen!

Másodikként Amerikát képviselte a Stick to your Guns, akiket ugyan nem hallgattam ronggyá az elmúlt időszakban, de azért nem teljesen szűzként érte dobhártyáimat a hardcore-os-punk-os lendület és a kellemesen, de egyszerűen komponált dalok. Nem voltak olyan durvák, mint az Architects, nem voltak olyan dallamosak, mint a Bury, viszont mindenkit maguk mögött hagytak a sodró lendületű, darálós dalokkal, amelyeket láthatóan kajált a közönség. Ezt a koncertet kicsit hátrébbról, a pulttól hallgattam és meg kellett állapítanom, hogy a hangosítók igencsak kitettek magukért. És ezt el lehet mondani egyébként mindhárom koncertről, mert egyszer sem volt baki technikai részről és eszembe sem jutott azzal foglalkozni, hogy akkor most mi-hogy szól. Ez pedig egyértelmű jele annak, hogy minden frankón szólt. Egyetlen gondom volt mindössze a produkcióval: az átvezető szövegek. Persze, tudom, az ilyen rebellis zenekaroknál elengedhetetlen az emberiség elleni propaganda, meg az "utálom Amerikát" szövegelés, de miért ezek mögé konstans gitársípoltatás? Másfél perc után már igazán idegesítő... De ezt csak zárójelben, amúgy a koncert rendben volt elejétől a végéig – talán Jesse hangja fáradt el egy kicsit a végére, de azért érezhető volt, hogy mindenki az Architectsre vár.

Akik teljesen pontosan fél 10-kor el is kezdték a több, mint egy órás földbedöngölést. A Nihilist olyan elemi erővel csap arcba, plusz a fény-füst effektek is úgy vannak a breakekhez koreografálva, hogy majdnem befostam. Hogy az ijedtségtől vagy a gyönyörtől, azt most ne firtassuk. Lényeg, hogy ez a füstös dolog nagyon el lett találva, ez külön tapsot érdemel, kiemelten. A setlist természetesen az All Our Gods Have Abandoned Us dalai köré lett felhúzva, hiszen ez egy lemezbemutató turné, mellette pedig Tom sajnálatos elvesztése eléggé aktuálissá teszi és többletjelentéssel is felruházza az egész koncepciót. Emellett azért a klasszikusoknak is jutott hely, hiszen These Colours don't Run és Early Grave nélkül nem lehet Architects koncert, de ha nem az új lemez dalai muzsikáltak, akkor a Lost Forever/Lost Together zenéit vették elő, amely egy kis csalódásra azért adhatott okot az oldschool rajongóknak. Jómagam élveztem elejétől a végéig, ráadásul a vissza-vissza után elejtett könnycseppek Tom-ért a Gone With The Wind előtt igazán meghatóra sikeredtek. Amikor Sam elkezdett róla beszélni, a teremben megfagyott a levegő, majd miután ő befejezte, a közönség kezdett majd' kétperces "Tom-Tom-Tom" kántálásba, amitől a zenekar fagyott meg és hatódott szinte könnyekig. Nem hiszem, hogy volt életemben metalcore koncerten még egy ilyen hidegrázós pillanatom, mint ezek voltak. Még most is borsódzik a hátam az egésztől...

Mindent összegezve, a két évvel ezelőtti koncert kitaposott ösvényén vágtatott vissza hozzánk a szigetországból az együttes, hiszen a profizmus és az átütő erő, ami bennük van, még mindig jellemzi őket. Talán Sam egy kicsit kedvetlenebb konferanszié, mint a Bury Tomorrow-s Danny, vagy nem éli át annyira az agymosást, mint a Stick to Your Guns-ból Jesse, de kétségtelen, hogy színpadra termett, ami pedig a torkában van, az maga a zsenialitás. Mindhárom banda kitett magáért és úgy gondolom, hogy aki jegyet váltott, az megtalálta a számításait, aki pedig lemaradt, az ne bánkódjon - tudom, könnyű azt mondani... -, mert mindegyik banda megígérte, hogy hamarosan visszatér hozzánk.

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2017. november 14.

A Gorillaz Budapesten

A 2017. júniusi Várkert Bazárban tartott lemezbemutató promóciós koncertje után ismét Budapesten lépett fel Damon Albarn kultikus zenekara, a Gorillaz. Tovább

2017. november 7.

Igazi film élmény a zenén keresztül a Papp Lászlóban - James Newton Howard

Moziba eddig filmet nézni jártam. Eddig! Mostantól viszont a filmzenéért fogok. Hála James Newton Howard koncertjének kinyílt a szemem mellett a fülem is a minőségi filmekre – melyeknél a zenei aláfestés éppen olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a megfelelő színészek játéka. Mindezt sci-fin, rajzfilmen, romantikus filmen, vígjátékon, stb.-n keresztül megtapasztalva. Volt így nevetés, félelem, sírás, megkönnyebbülés, három órába sűrítve - a Papp László Budapest Sportarénában-, egy egész hollywoodi univerzumot képviselve, egy vödör pattogatott kukorica társaságában a filmzeneszerzőnek és a profi kórusnak, valamint szuper zenekarnak köszönhetően. Tovább

2017. október 30.

A zenekar, ami dalt írt saját népszerűtlenségéről - Fuyija & Miyagi a Dürer Kertben

Idén jelentette meg legújabb albumát, majd 2006-os kultlemezük évfordulós újrakiadásával örvendeztette meg rajongóit a brit Fuyija & Miyagi. Európai turnéjuk egyik első állomásaként Budapesten is elcsíphetők 2017. november 4-én a Dürer Kertben. Tovább

2017. október 24.

Pokémont screameltünk a Dürerben- első Phrenia koncertem

A koncertbeszámolók tárgy szinte mindig az est főzenekara: ők hívnak, ők a fő attrakciók, és miattuk megyek el. Az előzenekar sorsa, hogy pár ember, aki korán megy, kelletlenül álldogál rajta, vagy egy sör mellet beszélget hasonszőrű társaival. Éppen ezért fura lehet, hogy a Fatal Error előtt játszó Pherinaról fogok írni egy külön cikket, de olyan megragadó volt a jelenség, hogy megérdemelnek 1 perc hírnevet. Tovább

2017. október 24.

Fatal Error a lemezbemutató a Dürerben: Kezd ez beérni!

Szinte napra pontosan négy és fél éve ismertem meg a Fatal Error zenekart. Az akkor fiatal, bohó, lendületes rock banda akkor még csak az első EP-eit tudta játszani a Dürer kertben. Most, 2017-ben már a második nagylemezük bemutatóján járta, de még mindig ugyanaz a bohó banda állt fel a színpadra. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky