2016. március 30. | Stewie

Nincs is jobb, mint a Fish!-sel indítani az évet

Bevallom férfiasan, idén még nem jutottam el semmilyen koncertre. Éppen ezért külön élmény volt, hogy sikerült elszabadulni végre a világ gondjai elől, ráadásul a Fish! szezonkezdésére. Az új lemezt derekasan meg is hallgattam kismillió alkalommal, betanultam a szöveget, nem volt semmi akadálya a jó bulinak.

Amint megérkeztem a Hajó belsejébe, két dolog fogott el: az öröm, hogy végre megint itt vagyok, és a kétkedés, hogy tényleg jó helyre jöttem. Ugyanis a színpadon egy akusztikus gyerek ült, és a közepesen unott közönségnek adott elő pár eléggé unalmas dalt. Aztán beugrott, hogy az AWS-es srác lesz az előzenekar, csak eddig nem fogtam fel, hogy tényleg akusztikot fognak egy popcore koncert előtt tolni. Olyan 3 perc után bele is untam, és inkább mentem gyönyörködni a fedélzetre, úgyis ritkán látom a Dunát. nem bántás, de szerintem ez egy színpadi harakiri volt kb.

De a lényeg úgyse az előzenekar. A Fish! pedig még mindig Fish!. Nincs sallang, nincs mellébeszélés, csak zúzás ezerrel. És ezt maradéktalanul el is adták Kriszék. A számok jók voltak (bár némelyiket kihagytam volna azért), nem volt ok panaszra. Olyan energiát sugároztak, amitől még órákkal később is pörögtem, és úgy éreztem enyém a világ. nagy öröm volt, hogy az új lemez beharangozása és a hírekkel ellentétben a banda még mindig olyan, mint régen: nyers, energikus, örömteli, és fricskázó.

Az egyetlen szépséghiba egy külső tényezője volt a koncertnek: a közönség. Voltam már pár Fish! koncerten, de olyat még nem pipáltam, hogy a pogó közepén találjam magam, és még nekem kelljen életet erőltetnem bele. Sajnos a popos számok a közönségen is meglátszódnak, és hígul a társaság. De nem szegi ilyen a kedvemet.

Ami még érdekes volt, hogy amikor a koncert után egy órával álltunk tovább, kint kígyózó sor volt. Nem másért, mint hogy a Necc partyra bejussanak (ráadásul 800-ért). Nekem kicsit erős azért, hogy Senor Hal-nak sold out DJ partyja van, de hát úgy látszik tényleg nagyon változik itt már minden. De inkább örüljünk, hogy valami mégis örök.