2015. december 5.

Ezt hallgatja! Ujvári Gyula Top5 - Patikadomb

Az óriási lendülettel berobbanó Patikadomb zenekar frontembere, Ujvári Gyula mutatja be kedvenc dalait a MyMusic Top5 rovatában. Érdekesség, hogy a zenekar a Kelemen Kabátban lemezbemutatója előtt mutatja be új szettjét 2015. december 5-én az Akvárium Klubban. Érdemes lesz benézni!

Dirty Dike: Hi, I'm James

Az utóbbi időben nagyon rácsúsztam a nyelvtördelő hip-hop zenékre, azon belül is inkább a brit utcagyerekek koszosabb szövegeire. Felfedeztem magamnak a High-Focus labelt, ami Dike-on kívül még jópár rappert számol és igényes keretek közé szorítja őket. Dike-ot tulajdonképpen azért választottam a sok közül, mert amellett, hogy számomra a legjobb orgánummal rendelkezik a szövegeléshez, nagyon vad alapokat pakol azok alá. A nemzetközi zenei szférán való elhelyezkedése alapján zseniális zenésznek gondolom és nagyon szimpatikussá teszi a tény, hogy a zsenialitása nem párosul nagyképűséggel. Mindenképpen ajánlom, nem csak hip-hoppereknek.

Koan Sound: Dynasty

Legfőképp a breakbeat műfajt érzem magamhoz legközelebb, aminek kiemelkedő duója a szintén brit Koan Sound. Rendhagyó glitch-ekkel és droppokkal megszínezett zenéjükben érezni a természetességet a digitalizálás mellett. A számaik felépítése elég szokványosak és a drum n bass kedvelők között már-már túl kiszámíthatónak tűnhetnek egyes elemek, groove-ok, de megszépíti a harmóniákat az eszméletlenül kicsavart effektek röfögős, testes, mocskos hangzása. Kedvenc trekkem tőle a Dynasty, ami talán azért nőtt annyira a szívemhez, mert ez volt az első szám, amit hallottam tőle, valamint bármilyen hangulatban vagyok, rá tudok mászni a hangzására.

Portugal. The Man: Once was one

A családomat tekintve nagyon fontos szerepet játszik a zene minden családtagomnál. Kiskorom meghatározó alakja a The Doors és az őket korban és időben körülvevő együttesek. Valószínűleg így vannak ezzel a Portugal. The Man tagjai is, mivel zenéjükre és hangszereléseikre nagyon jellemző a vintage hangzás. Az analóg hangszerek mellett megszólaltatnak akusztikus és nagyrészt clean gitárt is, de nem egy esetben előkerülnek érdekes, ritka hangszerek. Kedvenc számom tőlük a Once was one, amit ahhoz képest, hogy hónapokon át hallgattam ripíten, minden mást  kilökve a lejátszási listáimról, a mai napig nem tudtam megunni és gyakorlatilag minden zenehallgatásom alkalmával előkerül. Ajánlom mindenki figyelmébe.

The Sound Defects: Angels

"A valósággal az a baj, hogy nincsen hozzá háttérzene...", mondja ki az Akkezdet Phiai, amivel teljes mértékben egyet értek. Ha mégis háttérzenével élhetnénk az életünket, az első számú formáció amit választanék magam alá, az a The Sound Defects lenne. Nem jut eszembe olyan szám, amely ne illene valamilyen (inkább Tarantino-szerű) háttércselekvéshez. Akár utazás közben, akár otthon takarítás mellett, mindenhez passzol. Zenéjükre inkább az analóg hangzás jellemző, amiket a feszes groove-okra építenik rá lehengerlő finomsággal, visszaadva ezzel a trip-hopos, utazgatós hangulatot.

Late of the Pier: Focker

A synth-popot játszó Late of the Pier már lassan egy évtizede szerepel minden általam összeállított lejátszási listán. Focker című számuk, a nem túl magas költségvetésű klippel párosulva, olyan audio-vizuális élményt nyújt számomra, amilyet nem sok előadó vagy zenekar képes. Az együttes, szövegeit tekintve tökéletesen alkalmazkodik a butus, hebehurgya outfitjéhez, amit néhol olyasfajta komolysággal adnak elő, akár a Minus the Bear, vagy akár Brian Witzig. Sajnos projektjük csak hat éven keresztül üzemelt, de úgy gondolom, hogy mindenképpen sikerült maradandót alkotniuk.