2015. augusztus 5. | Stewie

Kicsit besült ez a Halünnep

Kriszék második alkalommal hozták el a fővárosnak a Nemzeti Halünnepet, próbálva hagyományt teremteni. A tradíció lehet, hogy meglesz, de a minőség már erősen kétséges: az önfeledt örömünnep helyett kaptunk egy foghíjas nézőteret, és egy erősen kifogásolható koncertet a Barba Negra Trackben. De kezdjük az elejéről.

A pénteki hőségben nem is volt jobb, mint egy rozéfröccs (no meg jópár haver) társaságába kiülni a Duna partra. Éppen ezért sokkal csábítóbb volt, mint bemenni a légmozgás nélküli Trackbe, közelebbről hallgatni a Fatal Errort. És a létszám se segített azon, hogy rávegyem magam a bemenetelre: alig voltak emberek a színpad előtt, a rendes tombolásra olyan kevés esély volt, mint Soundon metálzenekart találni. Így kintről hallgattam a rock’n’roll ifjú titánjait, akik előtt le a kalappal. Koncertről koncertre látszik még mindig a fejlődés, folyamatosan próbálnak újítani, és sikerült egy új műfajt is alkotniuk. Amióta hallgatom őket nem tudtam egy rendes kategóriába berakni őket, mivel túl sok helyről merítettek. Viszont most már kimondhatom, hogy saját műfajt hoztak létre, amit (nem saját szóhasználat) pizsamarocknak nevezek ruházatuk után. A jazzes, rappes részek is nagyon bejöttek, jóllehet előbbi csak poén volt. Ezért tényleg megérte kimenni.

Aztán a végére csak bementem, azért, hogy elmondhassam voltam Fatal Erroron is. Aztán jöttek Senor Halék. Krisznek nem lehetett épp a legjobb ajándék szülinapjára, hogy a Track még a fesztiválszezonhoz képest is nagyon alacsony létszámon pörgött. Főleg, ha megnézzük a Park szinte teltházas Brains koncertjét, ez elég ciki. Ilyen indulási adatokkal igazi művészet jó koncertet csinálni… És sajnos ez a Fish!-nek nem az erőssége mostanában. Amióta visszajöttek a szünetről nem sikerült rendesen visszaesni a koncerthangulat kerékvágásába, nem találják a régi hangot a közönséggel. Vannak jó koncertek, de nem „Fish” színvonal.

Vicces volt a Ne is figyelj rám klipje, pláne jó ötlet volt, hogy élőben is vergődnek a kövér alterek a színpadon, de a Fish eddig nem erről a cirkuszról volt híres, hanem a kritikusan eltalált szövegeikről. Megvolt bennük a bohém életstílus, a humor, de nem ezzel akartak nekem eladni egy lemezt, vagy egy koncertet. Az egyetlen pozitívum, hogy az új számokban lévő elektronikus elemektől kímélik a közönséget élőben. Remélem, nem fogják az új album többi számában erőltetni ezt a vonalat.

Summa summarum nagyon remélem, hogy Matyiéknak csak nem tett jót a távollét a közönségtől, és meg vannak szeppenve, vagy napszúrásuk van hónapok óta. Tud ennél jobbat is a zenekar…vagy legalábbis eddig tudott.

Stewie