3422 zenekar 12339 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Sziget 2015

2015. július 31. | Halmi Annamária

SZIGET-KISOKOS: FLORENCE + THE MACHINE

Copyright:

Ebben a sorozatunkban, mint a cím is jelöli, az idei Sziget általunk legjelentősebbnek vagy legérdekesebbnek vélt fellépőit mutatjuk be. A Kasabian után másodikként az isteni Florence Welchről és csapatáról lesz szó, akik mindjárt a mínusz egyedik napon kápráztatnak el bennünket - azt is eláruljuk nektek, melyik dalokból érdemes felkészülni!

“Florence és a Gépezet” története 2007-2008-ban kezdődött, amikor is a zenekar életében folyamatosan  rettenetesen fontos szerepet betöltő Isabella Summers Welch kisasszonnyal közösen a Florence Robot/Isa Machine név alatt lépett fel. Elmondásuk szerint a Florence + the Machine elnevezés egy belső poénból ered, ami aztán valahogy rajta ragadt a kollektíván. Tulajdonképpen a banda munkássága mind a mai napig főleg kettejük tevékenységére épül: Florence a projekt arca és megszemélyesítője, a fantasztikus énekesnő és előadó, emellett dalszerző, Isabella emellett szintén dalszerzői és produceri feladatokat lát el. Rajtuk kívül a Machine tagjai még  Robert Ackroyd, Chris Hayden, Mark Saunders és Tom Monger.

Azon kevés zenekar közé tartoznak, akiknek a bemutatkozó lemezük is egészen elképesztő sikert hozott: a 2009-es Lungs megjelenése után csak az nem találkozott a csapat nevével, aki minimum szatyorban élt. Az albumban van valami csiszolatlan, rettentő törékeny és titokzatos, ami még mindig a legjobb munkájukká teszi. Welch egyszerre bájos, gyámoltalan, keserű, misztikus, sőt hátborzongató a dalokban, amelyek megalapozták számára azt az imázst, amiért olyan sokan szeretik még ma is. A világ talán legnagyobb élő női énekhangja mellett pedig nem is kell más: kapunk viszont remek dallamokat, feszes ritmusokat, túlvilági hangulatot. Florence-ben tényleg van valami nem evilági, legalábbis abban a nőalakban, aki a színpadon áll: a Lungs-on azonban még nem egy hatalmas istennő, hanem inkább egy mítosz női főszereplője énekel. Az indie bulik alapkelléke, a Dog Days are Over, a lüktető Drumming Song, a kísérteties Blinding - mind-mind más színek ugyanazon a lemezen.



Két évre rá megérkezett a 2011-es Ceremonials, amely már tudatosan épített az együttesről és a frontemberről kialakult képre: mintha tényleg egy sötét ceremónia, rituálé közepébe csöppennénk, amelynek minden eleme és mozzanata rendkívül fennkölt, jelentőségteljes és nemes (főleg az Only if for a Night, a No Light No Light vagy a Seven Devils). Bár hangulatában talán erősebb, mint az elődje, mégis hiányzik belőle annak esetlensége, ártatlansága; mindenesetre a kritikák szinte mindegyike jóval a Lungs fölé helyezte. Florence ebben a korszakban válik a színpad “papnőjévé”, egy valóban magasztos alakká, aki egyébként civilben egy rendkívül szerény és szimpatikus lány, a hangja azonban tényleg földontúli. Sajnos, ami a Ceremonials előnye volt, az tette kicsit egysíkúvá is: a töméntelen ünnepélyesség mellett elfért volna némi közvetlenség, egy-két lefojtottabb, letisztultabb dal, de ez elmaradt.


(Ebbe az előadásmódba az ember lelke is beleremeg rendesen ám.)

Idén azonban végre megjelent a harmadik lemez, a How Big, How Bold, How Beautiful, amely mintha tényleg kissé az első kiadvány hangulatához, gyökereihez nyúlna vissza, igaz, kevésbé nyers kivitelben. Sokkal több szín került bele, mint a Ceremonialsba, és újra hallható rajta az a keserédes könnyedség, eredetiség, ami a Lungs-ot jellemezte - itt van mindjárt a csengő-bongó Ship to Wreck, a gyönyörűen lefojtott St. Jude, az iszonyatosan erős What Kind of Man, a Queen of Peace energiája. Sokkal több az élénk ritmus, üdítő a Delilah sodrása vagy a Mother hetvenes évekre emlékeztető húzása. Természetesen Florence Welch karizmája és döbbenetes képességei bármilyen zenét elvinne a hátán, gyanítom, hogy a néhai Uhrin Benedek egyszerű dalocskáit is például, de azért jó érzés, hogy újra visszatért a banda munkásságába a sokszínűség, a manír és túlzott emelkedettség mellőzése.



Ezt az ezerarcú egyveleget hozzák el nekünk is augusztus 11-én a Nagyszínpadra, ami idén a Glastonbury nagyszínpadát is megjárta - hogy mi is részesülhessünk abban a feltétlenül egyedi atmoszférában, amit ők kollektíven megteremtenek. Florence-t kihagyni bűn, egyszer mindenkinek hallania kell énekelni!

Amit mindenképp hallgass meg, mert 95%, hogy élőben is felcsendül:  Dog Days are Over, Ship to Wreck, Shake it Out, Rabbit Heart, What the Water Gave Me, Drumming Song, You've Got The Love

KIK? FLORENCE + THE MACHINE
HONNAN? EGYESÜLT KIRÁLYSÁG
MIKOR? 2015. augusztus 11., 21:30, Nagyszínpad
MENNYIRE VÁRJUK? 9/10
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2015. augusztus 17.

Sziget: több mint 430 ezren voltak

A zárónapi pontos adatok még hiányoznak, az azonban biztos, hogy több mint 430 ezren látogattak ki az idei Sziget fesztiválra. Gerendai Károly főszervező az MTI-nek vasárnap este elmondta: újabb rekord született, és a végső szám akár a 440 ezret is elérheti. Tovább

2015. augusztus 17.

Igazi ír őrület, és ír tömegnyomor

Idén legjobban a Dropkick Murhpys koncertjét vártam, főleg, hogy tavaly nem tudtam elmenni a Parkba. Igazából csak ezért mentem a Szigetre, a többi ráadás volt. s bár a szervezők mindent elkövettek, hogy vacak legyen a buli, a Massachusettsi bandának sikerült egy önfeledt bulit összehoznia. Tovább

2015. augusztus 17.

Nagy nap, főleg Avicii nélkül

Ha már kimentem a Szigetre egy napra körbejártam az egészet, megnéztem jó pár koncertet, és ittam a külföldiekkel, ahogy azt illik. Remek koncertek voltak egész nap, nem is értem, hogy miért csak Avicii-re jött mindenki (akkor írta ki a telóm, hogy teltház van, amikor kezdődött a performance). Tovább

2015. augusztus 17.

Sziget: Faág ölt meg egy fiatal német férfit

Faág esett egy, a Sziget Fesztivál zárása után tiltott helyen sátrazó fiatal német férfire, aki sajnálatos módon a helyszínen életét vesztette - adott tájékoztatáést a Sziget sajtófőnöke hétfőn délelőtt. Tovább

2015. augusztus 17.

Szerelem a Szigeten

Bevallom sose vonzott annyira a Sziget. Túl nagy, tömeg, plusz Budapesten van, így haza is tudok egyből menni, pedig szeretek sátrazni. Viszont idén egy napra csak lementem, ha már pár kedvencem is megette ezt pénteken. A Voltos cikkeimet visszaolvasva úgy gondoltam, hogy kicsit kemény voltam a Sziget Grouppal, így a terv az volt, hogy kedves cikkeket írok most. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky