2015. augusztus 17. | Stewie

Szerelem a Szigeten

Bevallom sose vonzott annyira a Sziget. Túl nagy, tömeg, plusz Budapesten van, így haza is tudok egyből menni, pedig szeretek sátrazni. Viszont idén egy napra csak lementem, ha már pár kedvencem is megette ezt pénteken. A Voltos cikkeimet visszaolvasva úgy gondoltam, hogy kicsit kemény voltam a Sziget Grouppal, így a terv az volt, hogy kedves cikkeket írok most.

A tervem a házam bejáratáig se jutott. Azt már egy hete lehetet tudni, hogy az orosz forradalmár punkok, a Pussy Riot pénteken kinéz a Szigetre, de azt nem írták, hogy mikor. Így gondoltam sokáig ott lesznek, reggeltől estig, vagy valamit. De pont induláskor kaptam az üzenetet az apptól (amit egyébként mindenkinek ajánlok, hihetetlenül hasznos), hogy 1 perc múlva lesz a beszélgetés a lányokkal, és egy órát lesznek csak. Én értem, hogy nagyon jól néz ki az üldözöttség és a meglepetés érzése, de egy olyan fesztiválon, ahol mindenki kijár a városba nap közben, nem túlnyerő húzás szerintem. Na, ezek után legyen kedves az ember velük.

A fesztiválon pont az fogadott, mint amire számítottam: tömeg, enyhe nyomor, drága árak, és a mindenki által agyonmagasztalt „sziget-szabadság feeling” teljes hiánya belőlem. Nem mondom, lehet bennem a baj, de nem nagyon éreztem, hogy én most freedomoltam, és enyém a világ. Legalábbis nem jobban, mint bármely fesztiválon. ami viszont meglepett egész este, hogy az emberek viszonylag józanok voltak: nem mondom, hogy a szonda nem akadt volna ki néhányszor, de a nagy része az embereknek úgy nézett ki, mint én, amikor még csak elindultam a Szigetre.

A teltházat nem nagyon vettem észre, bár lehet azért, mert módszeresen kerültem az Avicii „koncertet”. Ettől függetlenül azt mondom, hogy kicsit fura a Volt teltházzal összehasonlítva, hogy ott mennyivel zsúfoltabbnak éreztem a helyet, holott az Óbudai-sziget többszöröse a soproni kempingnek. Az, hogy ez a svéd DJ miatt volt, nem is akarom feszegetni, mert nem érdekel.

Viszont kiemelném, hogy eddigi pályafutásom alatt először sikerült éjjel is számomra tetsző zenére mulatnom. Eddig éjfél után valahogy mindig kiirtották a rockerek 97%-át a színpadokról, én meg tolhattam valami keverőpult előtt. De a Szigeten végre találtam egy kis rockot este is. Igaz, hogy a Rolling Stones tribute, amit hallgattam ritka gyenge volt, de még így is ezerszer jobb volt, mint egy almás laptopot nézni.

Szerelmes nem lettem a Szigetbe, de megérte kimenni a koncertek miatt. A feeling viszont tuti nem ér 3x-szor annyit egy napra, mint más fesztiválon...