2015. július 1.
Évek óta van egy olyan probléma (lehet, hogy csak nekem, bár sokaktól hallottam), hogy sok fesztivál lazán veszi a beköltözés napját, és nincs igazi buli, csak langyos töcsmörgés. Én személy szerint kevésnek tartottam például pont a tavalyi VOLT indítását. Viszont imáim meghallgatásra találtak idén.
Idén éppen az ellenkezőjét csinálták a szervezők a tavalyi friss tehetségek bemutatásának: csupa szülinapos (az Intim Torna volt a legfiatalabb a maga 5 évével) foglalta el a fő színpadot (igen, nem a másodikat, mint tavaly). Alapból jó érzés volt a nagyszínpadnál tombolni már az elején, és nem azt nézni, hogy szomorúan ott áll egyedül (no meg a pár ifjúval, aki ott tombolt előtte a zene hiányában is.)
A koncertek színvonala kifogástalan volt. Mindegyik előadó hozta a kötelezőt. Viszont az igazi erénye a nosztalgiában volt a legtöbb koncertnek: mivel ünnepeltek, a zenészek olyan számokat hoztak, amelyeket már rég hallottunk, amelyeket jó énekelni, és amiket mindenki ismer, még aki kifejezetten nem is szereti az adott zenekart.
Ennek meg is lett az eredménye: kifejezetten sokan voltak a színpad(ok) előtt, fergeteges volt a hangulat, és a tavalyi pangás jeleit sem tapasztalhattuk. Így kell kezdeni egy fesztivált.
Stewie
A képek forrása