2014. december 8. | Bea

Csoki helyett The Carbonfools Mikulásra

Nem ültünk otthon 2014. december 5-én este, csizmát takarítva, Mikulást várva, ha már a csokievésnél is jobb programunk volt a hétvége megkezdésére. Fehér Balázsék aznap mutatták be új albumukat, a Carbonbliss-t. Jó az album, jó a banda, jó volt a koncert, és még helyesek is, úgyhogy mi approváljuk a korongot és a folytatást!

Nyúlós idő, hideg, eső, sötét, este. De azért egy The Carbonfools lemezbemutatóra csak nem mond nemet az ember, és csak az Akváriumig kellett elcsattogni. Ahogy ígérték, pontosan kezdtek, 9-re már színpadon köszönthettük a zenekart. Igazából bármilyen zenét adnának, nézni mindig jó őket. Fehér Balázs a lazán elegáns slim fit ingjében, de bizony a többi bandatag is szemre- és színpadravalónak bizonyul. Annak külön örülünk, hogy még ügyesek is. Az új lemezük is hozza a The Carbonfools stílust, hangulatot, minőséget, és most még a koncertjük is erőteljes volt.

Jártam már The Carbonfools koncerten az Akváriumban is, az összbenyomásom kellemes volt akkor is, de kicsit múltkor úgy éreztem, mintha nem lenne a legjobb formájában Balázs. Elénekelt szépen mindent, de sokszor tűnt úgy, elfogy a hangja a végére. Most viszont kicsattant az energiától: a legelejétől a legvégéig erőteljes és intenzív volt ő is, az előadása is és a hangja is. Még ha most is ugyanazon a szűk oktávon belül maradt végig, de abban biztos és energikus volt. Állítása szerint izgult, látni ezt nem láttuk rajta, se az ötödik, se a sokadik sorból. Csak azt, hogy tényleg szép példány és jó volt ránézni, pedig most nem is vetkőzött félmeztelenre. Remélem, a pasim nem olvassa a cikket...

Vendégelőadót is üdvözölhettünk a színpadon: a Punnany Massif-os Felcser Máté  Balázzsal a közös dalukat adta elő, amit eddig még csak egyszer hallhatott élőben a közönség. Ez egy további nagy pluszt adott a műsornak, az est csúcspontjait a Mátés számnak, a Closer dalnak, és persze a Clublights-nak adhatjuk. Na meg a finálénak, amikor nem nagy meglepődésünkre visszatapsolhattuk az együttest, viszont nagy meglepetésünkre több mint két számot kaptunk még tőlük búcsúzóul.

Én úgy láttam, mindenkinek tetszett a koncert, pedig most egyáltalán nem csak visító tinik voltak, a férfi-női nézők száma szinte fele-fele volt. Oké, nézni jó őket, hallgatni is jó őket, nekem ez már elég egy kellemes koncerthez, plusz elfogult vagyok mindenkivel, akit már egyszer meginterjúvoltam. De a „független szakértő” barátom szerint is jó volt a koncert, és az új album is. Szerintünk nagyjából mindenki ilyen érzésekkel zárta az élményt. És innen üzenem az előttem álló lánynak, ha olvas esetleg, hogy még egyszer bocsánat a lábára öntött vodkaszódámért. Mentségemre legyen, tényleg véletlen volt, engem is bosszantott rendesen, de pont a kedvenc számom jött, meg hát már nem az első vodkaszódám volt, elnézést utólag is a mozgáskoordinációm átmeneti megkopásáért. De szerintem megszáradt a nagy partizásban már jóval a hazaindulása előtt ő is!

Bea