2014. december 8. | Halmi Annamária

Ezek a fiatalok! Ivan & the Parazol az Akváriumban

Megint-még mindig izgalmas események történnek az Ivan & the Parazol háza táján: két jelentős koncertsorozat között, vagyis hollandiai miniturnéjuk után és az Illés ötvenedik születésnapjának alkalmából megrendezendő Beatünnep előtt szusszantak egyet, és beugrottak az Akváriumba egy fellépés erejéig. De még hogy!

Éppen kapunyitásra értünk a tett színhelyére, az Akvárium Kishallja a kilences kezdésig pedig csurig megtelt (ami nem is olyan meglepő, hiszen bármikor képesek lennének ennek a többszörösét is bevonzani közönségszámban). A tömeg ellenére szerencsére kényelmesen lehetett élvezni az attrakciót - azt nem mondanám, hogy nyugodtan, hiszen szokás szerint nem nagyon volt megállás.

Az ismeretségi körömben köztudott, hogy amennyiben tehetem, részt veszek Vitáris úrék mulatságain már lassan másfél esztendeje, ezért lehet tapasztaltnak is nevezni a témában - és mint ilyen, azt kell mondjam, hogy utoljára talán a tavasz végi, nyár eleji Szabadság téren tartott móka sikerült ennyire jól ezeknek a fiataloknak. Apropó: lévén, hogy az esztendő végén a zenekar részt vesz a legendás Illést méltató Beatünnep-sorozaton (többek között a PASO-val és az Intim Torna Illegállal együtt), az este  tematikáját Banovich Tamás 1967-es kultikus mozija, az Ezek a fiatalok adta, amelyben természetesen Szörényiék is szerepelnek. Ez nemcsak a néhány rövid bejátszásban merült ki, az urak külsőségekben is igyekeztek feleleveníteni a film világát; tőlük szokatlan eleganciával mindvégig öltönyben feszítettek. Amely elegancia egyébként szöges ellentétben állt magával a koncerttel, hiszen aligha törekedtek finomkodásra vagy visszafogottságra, szerencsére. A Beatünnep mintegy főpróbájaként elhangzott három Illés dal, a Nekem oly mindegy, az Add a kezed, valamint az István a király egyik csúcspontjának is számító darab, a Te kit választanál? (Azt még csak elnéztem, hogy a másik két nótát faarccal fogadta a tinihorda, de hogy az utóbbi a tágabb környezetemben senkit nem látszott megmozgatni, az egy kicsit fájt a szívemnek. Persze nem lehetett mindenkinek Illés-rajongó az anyukája! Na meg jócskán túl vagyok már a tinédzserkoron, szóval nekem több juthatott A Rockoperából is.)



Ami a saját dalaikat illeti, úgy tűnt, most jobban sikerült a sorrendválasztás - az utóbbi időben úgy éreztem, a szerencsétlenebb sorrend miatt sikerült kevésbé átütőre egy-egy fellépésük, most viszont nem hibáztak. Ügyesen megtalálták a balanszot az első és a második lemezük anyagai között, és nem hagytak üresjáratot sem - jó döntésnek éreztem, hogy az Illés-coverek sem lettek szétválasztva, így volt igazán hangulatos az a néhány perc.

Parazol-bulira menni mindig azt jelenti, hogy ha az ember hullafáradtan érkezik (mint ahogy azt én tettem), ennek dacára is egy rakás adrenalinnal megy haza - hogy stíluszerű legyek: "nekem oly mindegy", hogy mit játszanak éppen, mert a tehetség és energia állandó marad. Bródy János, Szörényi Levente és Szabolcs, valamint a néhai Illés Lajos és Pásztory Zoltán  pedig megnyugodhatnak: jó kezekben van az örökségük.

Fotó: Müller András