2014. szeptember 22.
A könnyed műfajok kedvelőinek nehéz lesz a választás a CAFe jobbnál jobb könnyű- és világzenei programjai közül.
A Random Trip 2008-2009 fordulóján heti rendszerességgel megtartott klubestként indult, de mára kinőtte saját kereteit: fesztiválokon és vidéki klubokban is rendszeresen előfordulnak, míg a honi fiatalság kulturális gócpontjának számító A38 Hajón minden kedden övék a színpad. A koncertsorozat vezéregyéniségei Delov Jávor, a Turbo dobosa és Dj Q-Cee, a Vinyl Warriorz lemezlovasa. Minden alkalommal más-más zenész csatlakozik hozzájuk. Itt tényleg a színpad születnek a számok, 100% improvizálás keretein belül, ezáltal egyszeri és megismételhetetlen élményhez juttatva az éppen aktuális zenekart alkotó zenészeket és a közönséget egyaránt. A CAFe ideje alatt kétszer is lesz kedd, tehát kétszer lesz Random Trip is.
Október 7-én Nagy-Britannia legkeresettebb soul-jazz énekesnője, Natalie Williams lesz a meghívott vendég, aki hét éve rezidens fellépője London egyik legpatinásabb jazzközpontjának, a Ronnie Scott's Jazz Clubnak. Fantasztikus hangjáról és színpadi megjelenéséről a legkomolyabb zenei fórumok is csak szuperlatívuszokban nyilatkoznak.
Október 14-én pedig az acid jazz hullám egyik legbefolyásosabb vezéregyénisége, a Hammond-orgonista James Taylorral egészül ki a Random Trip alapcsapata. A kilencvenes évek fordulóján az acid jazz valóságos táncparkett- és klubforradalom volt, a mozgalomnak a James Taylor Quartet volt a vitathatatlan vezérformációja. A zenekar olyan legendás filmzenéket dolgozott fel, mint Herbie Hancock Nagyítása vagy éppen a Piszkos Harry és a Starsky és Hutch főcímdalai. Közreműködtek többek közt a U2, a Pogues és a Manic Street Preachers albumain is.
Alig egy éve még egyszerű utcazenészként tengette napjait Benjamin Clementine, ma pedig a legnevesebb klubok és szórakozóhelyek versengenek a kegyeiért, pedig csupán két kislemeze jelent meg eddig. A Guardian és a Telegraph kritikusai az egekig dicsérték tehetségét, a zongorista-énekes bluesból, soulból, francia sanzonból összegyúrt, lenyűgöző, mélyen személyes dalai pedig a legendás beatle, Paul McCartney tetszését is elnyerték. Clementine voltaképp sosem tanult zenélni fantasztikus és egyedi hangját és zongorajátékát autodidakta módon csiszolta. A huszonöt éves ghánai származású fiatalember London afrikai és kelet-európai bevándorlók lakta, munkanélküliségtől sújtott városrészében nőtt fel, majd miután összeveszett lakótársával, Párizsba költözött, ahol a szó szoros értelmében nyomorgott miközben teljesen rabul ejtette a francia sanzonkultúra, Erik Satie, Jacques Brelt és Léo Ferré világa. Clementine október 16-i fellépésének külön aktualitást ad, hogy az A38-as koncert után pár héttel jelenik majd meg első nagylemeze, amit minden bizonnyal az eddiginél is sokkal zajosabb siker övez majd.
Az oklahomai Tulsában született St. Vincent – akkoriban még Annie Clark néven – már tinédzser korában belevetette magát a zenébe. Igaz, akkor még csak mint a bácsikája és a nénikéje közös, Tuck & Patti nevű zenekarának turnémenedzsere tevékenykedett. Miután kimaradt az amerikai zenei képzés központjának számító Berklee egyetemről, előbb a Polyphonic Spree zenei kommunájához csatlakozott, később pedig Sufjan Stevens turnézenésze lett. 2007-ben jelent meg első, klasszikus art-rock vonalat követő lemeze, aminek egyedi hangszerelése, az egyszerre személyes, költői, mégis morbid és sötét hangulatú dalszövegei és St. Vincent összetéveszthetetlen gitárjátéka magasan kiemelte a hasonló albumok közül. Az igazi sikert azonban a 2014-es év hozta meg számára, mikor saját bevallása szerint is megtalálta az elektro-popból és artrockból összegyúrt egyedi hangját. Februárban megjelent negyedik – cím nélküli – lemezével a Primavera Soundtól a Glastonburyig az összes fontosabb fesztivált végigjárta, a Nirvana vendégeként elénekelte a Lithiumot a zenekar Rock and Roll Hall of Fame beiktatásán, meghívták a Saturday Night Live-ba, és háromnegyed órás koncertet adott a Letterman Showban. Európai turnéját a CAFen kezdi meg, október 18-án az A38 Hajón.
St. Vincent
A38 Hajó, Koncertterem
2014. október 18., 19:00
A sacramentói Scott Hansen rendkívül sokoldalú tehetség; bár legtöbben zenészként ismerik, a művészet többi ágazatában is megállja a helyét: fotós, grafikus, képző- és multimédia-művész, a szakmai körökben is elismert iso50 blog létrehozója és szerzője. A Tycho – ami egyébként a Hold egyik kráteréről kapta a nevét – egyszemélyes projektje, a hozzá kapcsolódó, a koncerteken fellépő zenekarban billentyűs/gitárosként, valamint VJ-ként működik közre. A nagyszabású, lebegős, kissé pszichedelikus, csilingelő, visszhangos gitárokkal, sodró basszusmenetekkel átszőtt „intelligens tánczenét” játszó trió koncertjeit a Hansen által aprólékos részletességgel kidolgozott, különleges vetítés teszi igazán álomszerű és komplex élménnyé. A képzőművészeti iskolát végzett, és grafikusként nagyon aktív Hansen saját maga készíti a Tycho lemezborítóit, videoklipjeit, így létrehozva a kortárs elektronikus zenei színtér talán legegységesebb és legjellegzetesebb vizuális világát. Negyedik nagylemeze, az Awake idén márciusban jelent meg, Magyarországon először lesz élőben a CAFe Budapesten az A38 Hajón, október 18-án hallható.
The Moritz von Oswald trio feat. Tony Allen & Max Loderbauer
A minimáltechno atyja, Moritz von Oswald Max Loderbauerrel és Vladislav Delay-vel alkotott triója a techno minimalizmusát ötvözte az élő dobbal és az organikus ritmusokkal, létrehozva az elektronikus tánczene, a rock és a pszichedélia egyfajta fúzióját. Három sikeres nagylemez után Delay helyét a nigériai dobos legenda, a Fela Kuti zenekar vezetője és az afrobeat megteremtője, Tony Allen vette át, és a zenekar egy új szintre lépett. Tony Allen poliritmikus hipnózisa, Max Loderbauer plasztikus analóg elektronikus hangképei és Moritz von Oswald zenei rendezése maga az organikus és zsigeri őstechno.
A Samsara Kvaretett formációt 2000-ben olyan neves zenészek hozták létre, mint a nemzetközi hírű Lantos Zoltán hegedűs, a 2001-ben az év jazz-gitárosának választott Juhász Gábor, valamint két autentikus indiai ütőhangszeres: Szalai Péter és Nyusztay Iván. Lantos és Szalai több évet töltöttek Indiában, elsajátítva a klasszikus indiai hangszerkezelési módokat, harmónia- és ritmusvilágot. Lantos Zoltán még különleges, rezonáns húros hegedűt is készíttetett magának, melyek segítségével olyan telt hangzást sikerül megvalósítania, amely magába foglalja a hagyományos hegedű és az indiai pengetős szitár vagy a vonós szárangi előnyeit. A kvartett az indiai zenéből vett elemeket és színeket emeli át a jazz világába. Őket tökéletesen kiegészíti Európa vezető, indiai tradíciókat ápoló hegedűművésze, Jyotsna Srikanth, aki gyakran közreműködik kortárs zenei projektekben is. A Londonban élő művésznő előadásaiban tradíció és modernitás békés egyensúlyban van egymással, amellyel elkápráztatja közönségét világszerte.
[link]" target="_blank">Emilia Amper
Emilia Amper a svéd nemzeti hangszer, a nyckelharpa, azaz nikkelhárfa legjelentősebb képviselője. Együttesével számos országban lépett fel, így Kínában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Indiában és Brazíliában is. 2010-ben megnyerte a rangos norvég Spellemannsprist, kétszer jelölték Grammy-díjra. Szintén ebben az évben hazájában a nikkelhárfa „világbajnoki címét” ítélték neki, majd 2013-ban folk és világzenei kategóriában az év művésze lett.
Az Eastwing Betyárvilág című projektje a jazz és népzene közelítésére tesz érdekes kísérletet. A Fonó kiadásában megjelent Betyárvilág c. lemezen az Eastwing remek jazz muzsikusai Kéri Gábor gitáros és Frankie Látó hegedűs vezetésével nem tesznek mást, mint együttműködve a népzenész, népzenekutató és dudás Agócs Gergellyel, a zenei összefüggéseket láthatóvá teszik, létrehozva a közelítések művészetét.
A Bábel-est négyrészes sorozata különböző művészeti kifejezési formák egymást erősítő kapcsolatára épít, abban bízva, hogy a bábeli gazdagság nem válik egyben bábeli zűrzavarrá is. Az első állomás a szenvedély témáját járja körül, ahol a Quimby, Romengo, Pataky Klári Társulat és Tóth Krisztina lesznek a nézők „kalauzai”. A Quimby a maga felkavaró alternatív rockját, a Romengo az oláh cigány zene elképesztő érzelmi telítettségét szövi bele. A Pataky Klári Társulat a kortárs eszköztárával, Tóth Krisztina pedig zavarba ejtően személyes hangú költészetével ragad majd magával. A műfajok kavalkádját egy, a Müpa pályázatára készített rövidfilm premierje teszi teljessé.
Both Miklós munkásságát a kezdetek óta meghatározza a különböző kultúrák népzenéjének, hagyományainak kutatása, feltárása és bemutatása. Éppen ezért a kétszeres Fonogram-díjas gitáros 2013-ban létrehozta a valódi tehetségkutatás hazai mintaprojektjét: a Palimo Storyt, majd útra kelt és meg sem állt egészen Kínáig. A több hónapos kutatómunka és gyűjtés eredményeként született meg a Kínai utazólemez, amelyet a Napra és a Folksidezenekar frontembere utazásai során megismert, autentikus kínai népzenét játszó muzsikusokkal rögzített. A lemez anyagát – az eredeti zenészekkel – a Millenárison hallhatja a közönség.