2014. szeptember 16. | Halmi Annamária

A búcsú ideje - The Carbonfools a Trackben

Ez a mostani volt az egyik utolsó olyan este, amikor ezeket a dalokat, ebben a sorrendben hallhattuk a Carbonfoolstól: bizony, megint eltelt két év, megint jön az új lemez, és a friss szerzemények kiszorítanak majd jónéhány kedvencet. Persze nyilván ezekből is közönségkedvenc lesz idővel - ezúttal még kicsit kapaszkodhattunk a megszokott dalokba, amellett, hogy kaptunk mindjárt három újat is.

Sajnos, az este egész egyszerűen borzalmasan indult, tekintve, hogy hét órától ömlött az eső - emiatt a Muriel felvezetéséről le is maradtunk, és bizony, ha nem kaptunk volna fülest arról, hogy a Trackben fedett a tánctér, valószínű, hogy Tituszékat is kihagytuk volna. (Nagy szerencse, hogy kis társaságunk négyötöde autóval érkezett, ezért is tudtunk a cudar idő ellenére megjelenni.) Begyalogolni és helyezkedni sem volt egy leányálom, kaptunk is rendesen a természet áldásából, de legalább a hely miatt nem kellett aggódnunk: kényelmesen el lehetett férni ugyanis, csak arra kellett figyelnünk, hogy középen álljunk, hiszen a buli feléig kitartóan zuhogó esőt befújta a szél a ponyva alá.

Zavaró körülmények ide vagy oda, már nagyon vártam a koncertet, tekintve hogy viszonylag hosszú kihagyás után néztem-hallgattam meg újra a zenekart (előtte viszont sok évig csaknem valamennyi pesti fellépésükön ott voltam). Meglepetést okozni tehát nehezen tudnak, de azért sikerült - erről egy picit később.

Jó érzés volt újra a már szinte belém ivódott dalokat hallani, ráadásul a hangosítás is egészen élvezhetőre sikeredett a Trackben ("átkeresztelése" óta először jártam a helyen). A közönség a megcsappant létszám ellenére is, jó szokása szerint lelkes és aktív tudott lenni, és azt is remek volt látni, hogy a csapat kedvét sem vette el a botrányos időjárás - sőt, Fehér Balázs hátsérülése és székbe kénszerülése ellenére szokásos sármjával és humorával vezényelte le az estét. (Ezúton is jobbulást kívánunk!)

Mint említettem, akadtak meglepetések: rajongói kérésre előkerült a 2010-es Carbonsoul egyik ékes darabja, a Santa Bay, amelyben Fekete István ezúttal nem csak a refrént, hanem az egész dalt énekelte, kíséret nélkül, gitárral, valamint a két új, már ismert szerzemény, a Closer és az Eastern Song mellett elhangzott egy harmadik dal is a készülő lemezről, amely ráadásul akusztikusan hangszerelt. Íme:



Remélem, hogy az új album inkább ebbe az irányba megy el az őt megelőző két dalocska stílusa helyett, mert a Carbonfoolsban (a számtalan tagcsere mellett is) egyénenként és csapatként sokkal, sokkal több van egy jó popbandánál.

Szuper érzés volt "elköszönni" egy újabb dallistától, különösen úgy, hogy egy ideje távol maradtam a koncertektől. Bizakodással várom az új korong anyagát - még akkor is, ha túlságosan eluralkodnak rajta a popsztenderdek, mert a Carbonfools még mindig egy nagyon-nagyon szerethető, élőben igazán jól megszólaló, kreatív zenekar.

Találkozunk a lemezbemutatón!

Fotók: Barba Negra Track