2014. július 1. | Bea

Öröm- és színfelhőben a Holi Peace Budapesten

Óriás szivárványpartinak lehettünk részesei a Barba Negra Track-ben a Loop! és a Holi Peace Budapest szervezésében 2014. június 27-én. Úgy értve, színáradat-buli volt, bármilyen beállítottságú partiarc részt vehetett rajta, de mintha egy nagy szivárványban lettünk volna egész este, ahol még menő zene is volt. 10 DJ és két zenekar szórakoztatta a nagyérdeműt, meg elég sok por. Úgy értve, színpor, tudatmódosítóra itt pláne nem volt szükség, épp elég élményt adtak a színfelhők körülöttünk.

Nem mondom, hogy nem örültem volna, ha többen vannak 20 fölött a Holi buliban, amin részt vettünk péntek este. Értem én, hogy vége az iskolának, így minden középiskolás beszabadulhatott az éjszakai életbe, és hogy a felsőokatásban még tartanak néhol a vizsgaidőszakok, így az egyetemista korosztály esetleg kevésbé aktívkodott, de azért mégsem szeretnénk máskor a buli legöregebbjei közé tartozni. De sebaj, a rendezvény maga volt olyan jó, hogy feledtetett velünk minden bébiszitter-érzést, és átadta a helyet a színes szórakozásnak. Megvettük szépen a kis por-adagjainkat, hogy aztán szórhassuk egymásra, meg másokra a cuccot – itt aztán mindenki önzetlenül (és kéretlenül) megosztotta egymással, kinek mije van. Ha nem vigyáztunk, még a bacardi-kólánk is sűrű és élénk pink lett egy perc alatt.

A lehető legjobb, amit a szervezők tehettek, hogy folyamatosan éberen tartották a népet: kb. 20 percenként közös visszaszámlálás, és nagy, kollektív együtt-porozás volt, ahol tényleg mindenki mindent – táncot, éneklést és porszórást – beleadott. Egy össznépi porozásba vetettük csak bele magunkat, a többit hátulról néztük végig, onnan is élmény- és látványdús volt. Az az egy is megérte, mindenhonnan minden szín jött, szép volt, vicces volt. És lélegzetelállító, szó szerint.

Hazaútra nem mertünk taxit választani, mert rikító színcsóvát hagytunk magunk után, ahogy sétáltunk, így a villamoson tettük magunkat közszemlére a nem-Holi-bulis utasközönség előtt, hogy milyen szép színesbőrűek lettünk. A már amúgy is selejtezésre ítélt és végérvényesen beporosodott, majd hazafelé menet kidobott kabátom lehet, hogy bánja, én viszont nagyon örülök, hogy elmentem a Színbuliba. A légzőszerveim kicsit megsínylették a porfelhőt, feltételezhetően a tüdőmön is a legváltozatosabb szivárványszínek tündököltek. Másnap egy sóterápiával rendbehoztam a légutaimat, majd az utolsó kék foltot is eltávolítottam a fülkagylómról. Most pedig várom az augusztust, amikorra Neon Color Party-t ígértek a szervezők!

Bea