2014. június 25. | -gabriella-

A rövid koncertek éjszakája – FOO péntek, 2. rész

A pénteki napon Fluor Tomi koncertje után a Palvin Barbarával hajnalban összetűzésbe keveredő Isten Háta Mögött színpadi produkciójával folytattuk. Igazából szerintem teljesen korrekt fesztiválhangulatú produkciót láthattunk új és régi slágerekkel tűzdelve. Hurrá, hurrá!

Egyébként valóban nagyon élvezhető kis koncertet adott az IHM a Made in Pécs Színpadon, ami alatt én kitaláltam a számok sorrendjét és azóta is cigánykerekezem, mert épp az Áttelelés jött. Nyilván. Sajnos innen is haladnunk kellett vissza a Tisza Sátorhoz, hiszen már játszott Halott Pénz. Még előző nap a Brains koncerten láttam egy srácot, akit sokáig próbáltam beazonosítani, majd jött egy heuréka pillanat és rávágtam, ő bizony a pécsi rapper lesz. A barátnőm kétkedve és szkeptikusan fogadta ezt az új információt, lévén mivel őt még nem kapta el ez a láz. De mondtam neki, meg fogja még pénteken köszönni nekem, hogy felhelyeztem a térképre ezt a srácot.
Lényeg a lényeg, ott voltunk, ő nyilván nem volt elájulva a produkciótól, én viszont nagyon lelkesen ugrálgattam a zenére és az is kiderült meglepően sok Halott Pénz számot ismerek. Valamint rohadtul nem ő az, akit Brains-en láttunk. Izgi, mi?

A koncert után kettévált a csapat. Én ekkor éreztem, hogy harmadik napja vagyok a fesztiválon, innentől csak vizet ittam. Mindenesetre kiderült, a séta mindig jót tesz, úgyhogy a Quimby végét a sátor mellől hallgattam, ami amúgy szintén nem hangzott rosszul. Kiss Tibi kicsit csalódottan mondta be mikrofonba vége a bulinak le kell menniük a színpadról, mert idő van. Ekkor jöttem rá, ezen a fesztiválon a műsoridő nem túl hosszú. Nem tudom mi az oka, ilyet utoljára a PAFE-n láttam. Nem a Quimby miatt, mindannyian tudjuk, szeretik elhúzni a dolgokat, de akkor is…

Mindegy is. Miután ezt megszakértettük, gondoltam csak visszamegyek a Ganxsta végére. Jól tettem, nagyon vicces volt. Természetesen Zolee hozta a megszokott stílusát és nagyjából minden előttük játszó „zenészt” elküldött a picsába. Mivel én nagyjából az utolsó három számot hallottam, ezért a többiek elmesélésére alapozva mondom azt, hogy király volt.

Innen visszatértünk a Supernemre. Igazából ez is jó volt, bár az sokkal jobban tetszett, hogy a barátnőm lecsúszott a dombon és felrebbentett egy szerelmespárt a kis hídról, akik épp csókolóztak. A hasas, az hasas.
Ekkor már elég fáradtak voltunk, de még zakatolt bennünk a lendület, így száz év után újra megtekintettem az Akkezdet Phiait, akik úgy tűnik visszatértek a megszokott kerékvágásba és egy nagyon slágeres koncertet nyomtak végig. Volt minden mi szem-szájnak ingere: Zenebuddhizmus, Hogy üssön meg ilyenek. Élveztem nagyon.

Viszont itt kénytelenek voltunk befejezni az aznapi kalandjainkat és egy hideg hot-doggal a kezünkbe nyugovóra tértünk, amit egy viszonylag zaklatott alvás követett, de erről majd később.

-gabriella-