2014. június 23. | -gabriella-

Cigánykerekező Lovasi a FOO nulladik napján

Június 18-án startolt a legcsaládiasabbnak kikiáltott hazai fesztivál Orfűn, ráadásul nem is akárhogyan! A Kispál és a Borz visszatérésének lehettünk szem és fültanúi a nulladik napon, ami igazából jó felhangot adott az ezt követő 3 napnak.

Nem hazudok, az elmúlt 1 évben nagyrészt az tartotta bennem a lelket, hogy majd valamikor egyszer eljön június közepe és végre mehetünk Fishingre. Mivel a fesztivál programjában évről évre nagyjából ugyanazok a hazai zenekarok szerepelnek, ezért csak az okozhatott meglepetést, vajon 2014-ben melyik zenekarral nyitja majd a FOO-t. A Kispál és a Borz négy éve a Szigeten búcsúzott és a tavalyi Kispál nap után elég logikusnak tűnt, hogy az idén 25 éves zenekar „otthon” térjen vissza és mutassa be munkásságának első szakaszát. Mondjuk a nulladik nap nem csak róluk szólt, de leginkább mégis…

A fesztiválra való leérkezésünk után rögtön nem tudtunk asszimilálódni, ezért inkább megtekintettük a helyszíneket és megpróbáltuk belakni. Sikerült! Elsőként a Borfalu fölött található színpadhoz látogattunk el, aminek hajó formája volt – aki járt már a Barba Negrában el tudja képzelni – és épp a Konyha zenekar két számát tudtuk elcsípni. Sajnos maradandó élményeket nem szereztünk, de a boros soron sikerült felfedezni, hogy van palackozott fröccs és ez megadta az alaphangulatát a következő napoknak.

Mindeközben maradtunk le Németh Juci új formációjának bemutatkozójáról, de akikkel beszéltem mindenki szerint iszonyatosan jó a lány duó. Meglátásom szerint nem biztos, hogy a legjobb időpontban történt a debütálás. Haladjunk!

Lassan, de biztosan kezdett a Kispál. Jól bebiztosítottuk magunkat és taktikusan a hangosító pult bal oldalán helyezkedtünk el, így tökéletes rálátásunk lett a színpadra és a hanggal sem volt probléma. Aztán elkezdődött! A közönség teljesen vegyes volt, inkább a 30 feletti korosztály dominált, ami valahol teljesen érthető és abszolút szimpatikussá tette az egészet. Őszintén bevallom, engem annyira nem nyűgöztek le, ettől függetlenül mondom azt, határozottan jó hangulatúra sikerült a zenekar visszatérése. Azért az pontosan látszik, hogy mekkora hatású a Kispál és a Borz a mai napig, hiszen egy fesztiválon teltházat generálni nem kis dolog. Főként, mert rengetegen csak miattuk utaztak oda. A koncerten az első három album dalai hangzottak el, plusz egy az ötödikről és mindeközben a közönség lelkesen énekelte a számokat, egymásba karoltak, nevetgéltek, „emlékszel” kezdetű mondatok között egymás hátát lapogatva örülték végig a fellépést. A legviccesebb része a közel kétórás visszatérésnek az volt, amikor Kispál megpróbált cigánykerekezni, de tigrisbukfenc lett belőle, majd Lovasi megmentve a haza becsületét, mutatta be milyen fiatalosan aktív és teljesítette a tornamutatványt. Valószínűleg jót tett nekik a négy év leállás, bár Londonban már idén adtak egy hasonló visszatérő koncertet, de itthon hivatalosan a FOO-n debütáltak. Mint megtudtuk ez a Kispál antológia első része volt csupán, jövőre –valószínűleg ugyanitt- folytatják majd. Lehet, hogy nem csak idáig tudják a történetet. Haha.

Mire vége lett már eléggé fáradtak voltunk, de még beletekintettünk az Európa Kiadó fellépésébe, ami szintén elég jó hangulatúnak tűnt. Menyhárt Jenő érzésem szerint nem volt annyira modoros és sokkal lazábbnak tűnt a színpadon, így vérző szívvel andalogtunk arrébb, hogy lefekvés előtt a meccsek eredményeit ellenőrizzük, belehallgassunk a Kipuba, végül igazi nyugdíjasként negyed 1-kor nyugovóra térjünk.

Egyébként miért nem lehetett sehol VB-t nézni a fesztiválon? Örök kérdés marad.

-gabriella-

Fotók: FORRÁS