2014. június 19. | Kapusi Kitti
Nem tudunk és nem is akarunk visszaszokni a szürke, dolgos hétköznapokba, legalábbis ezen a héten biztosan nem. Még mindig az Aerodrome Fesztivál Hungary hatása alatt vagyunk, amit a Budapest Parkban rendeztek meg június 16-án. Az eredeti felállás szerint a Megadeth, a Limp Bizkit, Rob Zombie és a Powerman 5000 lett volna a produkcióban. Miután Dave Mustaine csapata kénytelen volt lemondani minden júniusi koncertjüket egy szomorú halálhír miatt, úgy lehetett vélni a visszhangokból, hogy nem lesz olyan sikeres az esemény nélkülük. Azonban a további fellépők rendesen odatették magukat, és eloszlattak minden kételyt, aggodalmat.
Köszönet többek között Alice Coopernek, a Kissnek és a Black Sabbathnak, hogy a Rob Zombie zenekar tagjai anno a zenélésre adták a fejüket. A színpadi elemekkel megspékelt heavy metalt játszó banda rendesen lázba hozta a közönséget; kezdésként Rob Zombie első szólóalbumáról a Hellbilly Deluxe-ról szólt az elmaradhatatlan Dragula, Superbeast és a Living Dead Girl. John5 és Piggy D. konkrétan minden egyes számnál gitárt cseréltek - elképesztő volt, egy extrém Fender-gyűjteményt sorakoztattak fel nekünk, csak úgy kapkodtunk a fejünk után, a kedvencünk a zöld folyadékkal megtöltött példány volt. A szerencsésebbek közben gitárpengetőket zsebelhettek be, hiszen dobáltak le párat a fiúk a koncert ideje alatt. A hangulat a Sick Bubblegumnál kezdett tetőzni, egyenesen üvöltötte a közönség a zenekarral: ROCK MOTHERFUCKER!. Ekkor már repkedtek a fejünk felett az óriási fekete, piros és narancssárga színű lufik. Az extázisnak még itt korántsem volt vége, hiszen az Am I Evil? (Diamond Head-feldolgozás) után konstatáltuk, hogy ez az este igencsak megért egy misét. Valljuk be, a Rob Zombie közel az 50-hez is olyan show-t csinált, amit csak kevesen tudnának felülmúlni. Extrém színpadi elemek, élvezhető, zúzós hangzás, semmi kecmec, 10-ből 10-est adunk nekik!
Lássuk a Limp Bizkitet!
A két produkció eltérő stílusa ellenére a közönség összhangban volt. A Rob Zombie-rajongókat az erőteljes smink és a már-már extrém ruházat jellemezte, a Limp Bizkit-rajongókat meg ugyancsak elsőre felismerted, ha nem is a szokásos sapka miatt, akkor azért, mert a kezdés előtt a Rollin’-nal hangolódtak a koncertre. Sokunknak a gimis évek elmaradhatatlan zenekarai közé tartoznak mindketten; lehet, hogy valakinek már lerágott csont és unalmas, akár a Rollin’, akár a My way, de mi akkor is imádjuk! Nu-metal vagy rap rock - vagy mindkettő egyszerre -, akárhogy is, 20 éve vannak a pályán (egy nagyobb, 6 éves megszakítással). A koncert kezdése pontos volt, addigra már rendesen felpörögtünk. Megjelent Fred Durst és csapata a színpadon, már indult is a buli a Why try című számmal, ami a Gold Cobra albumukon szerepel. Csápolás, ugrálás és éljenzés következett. Wes Borland gitárosuk a szokásos extrém módon volt felöltözve, tiszta feketére volt festve, de ez nála természetes ruhának számít. A közönséget hol sörrel, hol ásványvízzel locsolták, nehogy kiszáradjunk. Felcsendültek a régi klasszikus Limp Bizkit-nóták is, úgy mint a My way, a Nookie, a My generation és a Take look around. Ja, és ennél a számnál tényleg érdemes volt körbenézni:a tömeg vagy leült, vagy leguggolt a földre. A zenekar és a közönség között megvolt a kémia: mi tudtuk, hogy mire jövünk, ők meg tudták, hogy mi az, amire a közönség vágyik. Na jó, az Eat You Alive-ot még elviseltük volna, de nem vagyunk telhetetlenek… Amikor már azt hittük ezt nem lehet tovább fokozni, ekkor olyan klasszikusokból csippentettek nekünk és adtak 1-2 percnyi élményt, mint a Guns’n’Roses Welcome to The Jungle-ja vagy a Metallica Master of Puppets-e, valamint elhangzott a Nirvana örök slágere, a Smells Like Teen Spirit is. Záróakkordnak pedig jött a jó öreg Break Stuff. Kellett ennél több? Nem hinném.
Szuper volt srácok! Köszönjük, Park!
Kapusi Kitti
Képek: vargacsabi photography