2014. április 22.
Lehet, hogy kevesen tudják, de az éneklés komoly fizikai munkával jár. A rekeszizom egyfolytában préseli ki az énekesből a levegőt, ami komoly hasizom munkát igényel.
Ezáltal nem csak a hangszálak kímélése, de a fizikai fáradság miatt is szüneteket szoktunk tartani egy-egy stúdió munka közben. Ráadásul az énekléshez egyenes tartás szükséges, ezért mindenki ugyanúgy állva énekel a stúdióban, mint a koncerten. A felvétel közben a művész egy hangszigetelt szobában áll, általában lesötétített hangulatban és egy derékig érő nagy ablakon keresztül kommunikál a másik helységben ülő hangmérnökkel, zenésztársakkal.
Egy ilyen hosszúra nyúlt felénekléskor történt, hogy a mikrofon előtt álló Demjén Ferenc furcsa problémáról panaszkodott nekünk, miszerint úgy érzi, hogy egyre jobban fáj a lába, szerinte az énekléstől bedagadt a bokája.
Sok éneklés okozta problémáról hallottunk már, de hogy valakinek a bokája dagadjon be tőle az teljesen új volt. Komolyan kezdtünk aggódni, hogy valami nagy baj van, ezért azonnal leálltunk a felvétellel. Kisiettünk a közös helységbe, ahol Rózsi meg is jelent, széles vigyorral az arcán, a lábán fordítva felvett, csálé cipőben.