2014. április 22.
Szerintem kevesen tudják erről a lágy, lírai hangú, halk beszédű emberről, hogy lakik benne még valaki, aki teljesen más egyéniség, mint amit a színpadon látunk. Ez a másik Attila egy adrenalin őrült, aki szélsebesen motorozik, sárkányrepül és rally versenyez.
Nekem ez utóbbihoz volt szerencsém olykor, olykor. Egyszer egy téli erdőben fél méteres hóban száguldoztunk a szűk erdei úton a fizika törvényeit meghazudtolva, máskor egy szlalom pálya versenyen indult el, ahol valamilyen perverz ötlettől vezérelve engem hívott navigátornak.
Egy dolog tény, miszerint imádom a gyors autókat, tehát az autóversenyeket is, viszont rendszeresen keverem a jobb és bal irányt. Emiatt az apróság miatt amúgy is minimum rizikós engem egy navigátor székbe ültetni, ráadásul életemben ilyet még nem csináltam, ami még inkább fokozta a feszültséget.
Egy ilyen pályán, ahol versenyeztünk, gyakorlatilag csak kanyarok vannak, ráadásul nem is egyformák. Ezeket előre lediktálta nekem az Attila és ezt kellett volna visszaolvasnom egy papírról.
Bár én előre szóltam, hogy szerintem ez meghaladja a képességeimet, de ennek ellenére nekivágtunk.
Emlékeim szerint az ötven kanyarból talán hatot még jól olvastam, de hamar teljesen elvesztettem a fonalat, ami csak azért volt gond, mert fogalmam sem volt, hogy hány kanyart olvastam és, hogy hol is járunk.
Mivel összezavarni nem akartam a szélvész módjára kormányt ide-oda tekerő, pedálokon ugráló sofőrt, jobbnak láttam, ha inkább nézőként élvezem a helyzetet.
Attila tudását jelzi, hogy így is első lett, én pedig elmondhatom, hogy nyertem egy rally futamot, utasként.