2013. október 29. | Sali

Az álmodozó, a romantikus, a virtuóz és a merész – Electronic Beats 2013

Az Electronic Beats utazó cirkusza az idei évben ismét bevette állomásai közé Budapestet. Az október 25-ei koncert (akárcsak az előző években) a Millenáris Teátrumban került megrendezésre, ahol az elektronikus zene válogatott nagyjai szolgáltatták a bulit egy egész éjszakán át.

A koncertet az amerikai álmodozó Washed Out kezdte, aki egyszemélyes live act-je helyett zenekarával lépett fel a színpadra.  Ez egy rendkívüli érdekességként hatott, hiszen egyértelmű volt, hogy élő zenekarral teljesen mást fogunk hallani, mint az albumok elektronikus keverésein. Ernest Green és csapata azonban tökéletesen eltalálta a lemezeken szereplő hangulatot. Olyan kivételes hangzásvilágot biztosítottak az amúgy már ismert zeneszámoknak, hogy olyan volt, mintha egy másik Washed Out játszana a színpadon. A dalok chillwave-es, downtempo-s hangulatát megtartották, viszont az effektek nagy többségét instrumentális hangszerekkel váltották ki, illetve hozták létre. Ez egy teljesen másfajta hangzást eredményezett, ami a vizuális effektekkel és fényekkel kiegészítve egészen katarktikus élményként hatott. Ennek ellenére azonban alig 150-en tekintették meg őket, már az első pár szám után többen voltak a dohányzó részben, mint a koncert területén. Ebből számomra már kiderült, hogy ezekszerint a Washed Out az este egyik legérdektelenebb fellépője. Az alacsony létszám ellenére azonban nagyon jó koncertet adtak, melynek fő pillérei a mostani Paracosm album számai voltak. Számomra az egyetlen negatívum az volt, hogy alig negyven percet kaptak a produkcióra és ez, ha jó zenét hall az ember, akkor édeskevés. 

Az őket követő Charli XCX-ről a koncertig még nem is hallottam, úgyhogy kíváncsian vártam, hogy milyen zenével állnak elő. Személy szerint, én nyugodt szívvel kihagytam volna őket a műsorból, mert hiába az elektronika, valahogy az egész este hangulatához nem passzoltak. Amire engem a leginkább emlékeztetett az angol romantikus, electro-pop zenét játszó énekesnő és háttérzenekara, az egy amerikai tini popegyüttes volt. Zenéjüket se érdekesnek, se különösebben élvezhetőnek nem nevezném, sőt sokszor kifejezetten idegesített az általuk megütött csajos, lázadó hangvétel (nem beszélve a kurvás iskoláslány szerkóról amiben a színpadon pattogtak). Egyébként a létszám az ő koncertjükön sem volt valami magas és az első sorokban ugráló hipszterjelmezes lányokon kívül a többi emberen szintén az érződött, hogy alig várják, hogy vége legyen a produkciónak és Talabot a színpadra lépjen. 

Minthogy azt már előre is sejtettem, a jegyek valószínűleg nagyrészt John Talabot virtuóz fellépése miatt keltek el ilyen szép számmal (tudtommal a fesztivál előtti napokban már minden jegyet eladtak). Amint színpadra lépett a spanyol csapat, egyből megtelt a terem, csakúgy tódultak be az emberek az ajtókon. Talán az est tetőpontjának tekinthető az a house parti, amit a rendelkezésükre álló egy órában csináltak. Bár leginkább a slágerszámaikat nyomták el, ez nagyon jót tett a közönségnek, akik ennek megörülve önfeledten végigtáncolták az egész koncertet. Nekem különösen tetszett, hogy a számok között nem volt minőségbeli különbség, egyik se volt gyengébb a másiknál, sőt, az egész produkció egyfajta tökéletes összhangot közölt. A dalokat szépen felépítették, egyik a másikból nőtte ki magát, szépek voltak az átkeverések, jók voltak a választott témák.

Ezt követően, az est befejezéseképp a francia Nôze zenekar lépett a színpadra. Az ő fellépésüket szintén vártam, hiszen nagyon érdekesnek tartom, ahogy a különböző zenei stílusokat merészen vegyítik egymással. Az Emir Kusturica szellemiségét elektronikus zenében megvalósító páros a megszokott lakodalmas hangvételhez képest egy meglehetősen más, egy sokkal mélyebb stílusú számmal indított. Ezt követően azonban beindult a mulatozás. Az alapvető hangulatot megtartva, a dalok sok helyen tartalmazták a jazz és a rock elemeit, valamint a house lüktetését. Bár igen igényes és szórakoztató műsort hallhattunk tőlük, mégis sokan mentek el koncert közben, különösen amikor meghallották a lakodalmas, hakni-szerű hangvételt. Sokan valószínűleg nem értették, hogy mi szerepe lehet az ilyen stílusú zenének egy elektronikus fesztiválon. Azok akik viszont tovább maradtak végigtáncolták a koncertet és együtt mulattak a zenekarral. 

Összességében véleményem szerint nagyon jó buli volt péntek este a Millenárisban. Az igaz, hogy a tavalyi fesztivál előadói az erősebb mezőnyből valók, számomra azért a mostani fellépők sem okoztak csalódást (három legalábbis biztos nem). Sőt. Reméljük jövőre a fesztivál ismét útba ejti majd kis hazánkat, én izgatottan várom a követlező Electronic Beats bulit.

Sali