A banda megalakulása a 3 frontemberhez kötődik (Sarkadi Szabó Emese - ének, vokál; Héjja Norbert - rap, ének; Daku Gergő – rap), akik a jazzt és a rapet szerették volna egy színpadra sűríteni. Viszont hamar rájöttek, hogy instrumentális, összetett zene nélkül nem az igazi, amihez kétségkívül zenészek kellenek, így kezdődött el a keresés a tagok után. A végső felállás (Németh Domonkos – basszusgitár, Menyhért Márton – gitár, Heatlie Dávid – dob, Szentimrei Noémi - hegedű, Neuschl v. Armand – billentyű) kialakulása után koncertezés jött, ami végül a Talentométeren aratott győzelem révén hozta meg az igazi gyümölcsét.

 

Hogy milyen volt az ottani szereplésük?

 

Zeneileg erősen megosztó teljesítményt nyújtanak. Voltak egészen zseniális alapok, amik a raphez hűen egyszerűek, mégis ötletesek. Az összhangzás jó, tulajdonképpen egy visszafogott jazzvilágot idézett meg. Nem adott átütő élményt, amivel ugye a rap-rész erősödött, de nem volt vele semmi gond, hozta a kötelezőt. Egy rézfúvóst azért hiányoltam a színpadról, szerintem jól kiegészítette volna a hangzást. A hegedűmegoldások nagyon tetszettek (már ahol hallottam, sajnos vagy a hangosítás, vagy az alapkomponálás miatt sokszor elnyomta a gitár a hangját). A dob is a kötelező egyszerűséget nyújtotta, de olyan energiával, amivel mégis hangsúlyos lett. A basszeros egészen megbújt, mind a színpadon, mind a zenében. Nem éreztem annyira erősnek, mint vártam, de nem volt rossz. A gitár és a billentyű a legsematikusabb jazzt adta, azt a fajtát, amit a nagykönyvben is az alapokról szóló fejezetben találhatunk meg. Kicsit monotonná tette az összhatást, de nem itt van igazából a baj.

 

Az ének valami egészen kiváló volt. Emese hangja remekül illik a jazz lágy világához. Könnyed, kellemes, könnyen befogadható. A színpadon felszabadult, bár a rapbetétek miatt én visszafogottnak is éreztem egy kicsit. És a rap… Alapból nagyon tetszett. A fiúk jól nyomták, a közönséget is próbálták bevonni, a mozgás autentikus volt. A szöveg engem leginkább a Frédi és Bénire emlékeztetett, ami nem negatívum, hisz egy nagyon könnyed érzetet kölcsönzött így a zenének, emészthetőbbé tette… Csak! Valamiért úgy gondolták, hogy nekik a nagy alternatív hullám miatt komolyabb tartalmú zenéket is kéne írniuk. Ezzel viszont az lett a gond, hogy a rémesen egyszerű, laza szöveg így olyan lett, mintha egy óvodai délutánra hívtak volna meg, ahol a kicsiknek azt magyarázzák énekben, hogy a sikkasztás rossz dolog. Már én éreztem zavarban magam, mert az volt az érzésem, hogy direkt miattam (nézőként) vannak ennyire lebutítva. A könnyed kis számaik, amik a nyárról meg a lazulásról szólnak, nagyon jól jönnek ki így, de ezzel ellentétben se a szövegvilág, se Émi hangja nem jó arra, hogy lázadjon és beszóljon az ARC-nak. Ha megállják azt, hogy túl mély mondanivalót töltsenek a számokba, akkor nagyon élvezhető kis koncerteket csinálhatnak a későbbiekben.

 

Ha felkeltette az érdeklődésedet a zenekar kövesd őket a Facebookon, vagy menj el egy koncertjükre és élvezd élőben!

Ha neked is van egy jó bandád, csináltatok pár remek számot és szeretnétek egy kis hírverést csinálni neki, ne habozzatok, jelentkezzetek EZEN az e-mail címen!

 

Stewie