Nálunk járt a Rednex – bár ne tették volna: Miskolci Sörfesztivál

Az együttes 20 évvel ezelőtt vált ismertté, a mindenki által kedvelt(?) és feledhetetlen Cotton Eye Joe című slágerével, mely mind a mai napig elengedhetetlen kelléke egy retro-partynak. A zenekar a Miskolci Sörfesztivál fellépőjeként vendégeskedett hazánkban, ahol próbálták megmutatni, hogy miért is szerettük meg őket két évtizeddel ezelőtt.

megosztás
kapcsolódó cikkek
- Még el sem kezdődött, máris kicsi a hely - Új helyszínen a Deja Vu
- Paddy And The Rats: Talán mostanra értünk be igazán, mint zenekar

A rendezvény programleírásából szemezgetve a vasárnapi nap egészen ígéretesnek tűnt, így megragadtuk az alkalmat, hogy még egy utolsót fesztiválozzunk az idén, rögtön Miskolc felé vettük az útirányt. A fesztivál utolsó napján olyan előadók léptek fel, mint a Paddy and the Rats, Kasza Tibi, a Rednex, az Első emelet és a Punnany Massif. Sajnos a Paddy and the Rats előadásáról egy picit lecsúsztunk, és már csak Kasza Tibi műsorára értünk oda, melyet mint koncertet nem értékelnék. Ha mégis jellemeznem kellene, akkor azt mondanám, hogy egy falunapi talk show-ra emlékeztetett a produkció.

Ezek után el is érkeztünk az este egyik főfellépőjéhez, a Svédországból érkező Rednex formációhoz. A banda azzal vált híressé a maga idejében, hogy egy egészen különleges zenei stílust sikerült alkotniuk, amely a techno és a folkzene keverékéből építkezik. A későbbiekben számos zenekar próbálta összehozni ezt a zenei egyveleget, de természetesen senki nem tudott a Cotton Eye Joe sikereivel vetekedni. Mivel az együttes ezen száma a fiatalságom szerves részét képezte, ezért nagy érdeklődéssel vártam az eseményt. Mint utólag kiderült, kár volt.

A koncertre elenyésző számú látogató volt kíváncsi, bár ez összességében elmondható volt a fesztivál utolsó napjáról. Meglepően kevesen érkeztek aznap a miskolci Népkertbe tehát. Az már a Kasza Tibi-koncerten is feltűnt, hogy nem tolonganak az emberek, de úgy éreztem, hogy a korai időpont miatt nem érkezett meg még az emberáradat, és majd a koraesti órákban szép lassan megtelik a rendezvény helyszíne. Nem így lett.

A svéd banda ezzel együtt elég erőteljesen kezdett. Egyből az egyik slágerükkel indítottak, az Old pop in an Oak-kal, amely egészen élvezhetőnek tűnt a távolból, majd, amikor odaértünk a színpadhoz, érdekes kép tárult elénk. A pódiumon négy jelmezbe öltözött emberke szaladgált fel-alá, és közben pedig playbackről szólt a cd-jük. Ennél akadt nagyobb gond is: a dalok között a „művészek” szóltak a közönséghez, és próbálták őket lázba hozni, a Cotton Eye Joe és a We will rock you részleteinek előadásával. Ez egészen furcsán hatott az emberekre, mivel az énekes hangja 20 évet öregedett, és mély, rekedtes, érces hangon énekelt a számok között, majd pillanatokkal később megszólalt a 20 évvel azelőtti hangja a cd-ről. Ez egészen illúzióromboló volt. Mint írtam, a zenekar mindent megtett azért, hogy életben tartsa a közönség lelkesedését, még hangszereket is lóbálgattak a levegőben, hogy fenntartsák a zeneiség látszatát, de ez nem sokat javított a produkció színvonalán. A gyakorlatban annyi történt, hogy négy kosztümös illető rohangált oda-vissza, nem túl profi módon a színpadon, miközben cd-ről régi Rednex slágerek szóltak. A „koncert” végére szépen lassan el is szállingóztak az emberek, és próbáltak egyéb elfoglaltságot találni maguknak, ami viszonylag nehéz volt. Mi is átsétáltunk egy másik helyszínre, ahol már egészen sok ember várta, hogy kezdetét vegye az Első emelet koncert.

A svéd csodacsapat futkorászós produkciója után igazi megváltás volt élőzenét hallani, ráadásul olyan slágereket, amelyek kedvesek számomra. Rendkívül jó érzéssel töltött el, hogy láthattam, ahogy a zenekar több évtizedes pályafutása után is élvezettel és alázattal játszotta a legkedveltebb dalait. Szerencsésnek éreztem magam ezen az estén, hogy fültanúja lehettem az Első emelet fellépésének, hiszen rendkívül pozitív hangulatú koncertet adtak, és a közönség imádta őket. Ezúton is köszönöm az együttesnek, hogy ott voltak, mert, ha csak a nagyszínpados hakniparádé miatt utaztam volna 180 km-t, akkor lehet, picit elkeseredetten tértem volna nyugovóra, de szerencsére a zenekar megmentette a napomat.

Az est utolsó fellépője a mindenki számára ismert és közkedvelt Punnany Massif volt, akik a szokásos színvonalat hozták Miskolcon is, nem tartogattak meglepetéseket. Természetesen ezen a fellépésen voltak a legtöbben és itt kerekedett a legjobb hangulat is az este folyamán. Számomra mégis az Első emelet koncertje vitte a pálmát, hiszen egy különleges élménnyel gazdagodtam általuk.

Hori

cimkék
- 2013, élménybeszámoló, Első Emelet, Miskolc, Paddy and the Rats, Punnany Massif, Rednex

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább