Nyárzáró őrület állatokkal és egyebekkel – The Carbonfools a Parkban
Egy igen sűrű és fesztiválfellépésekkel teletömött időszak után nagyszabású, nyárzáró koncertet adott a Carbonfools augusztus 31-én a Parkban. A sok készülődésnek pedig eredménye is volt, hiszen a műsor azok számára is tartogatott újdonságokat, akik már veterán Carbon-koncertesnek számítanak. Szamarak, nyuszi, meg egy különleges póni – mi sült ki ebből?
Természetesen nem szabad elfeledkezni olyan elemekről sem, melyek minden koncerten hasonlóan történnek, kezdve a közönség habitusával. Már vagy egy órával a kezdés előtt az első sorok megteltek lelkes rajongókkal: gondosan kiválaszották, hogy a színpad melyik oldalán álljanak. Aztán pedig elkezdődhetett a diskurzus arról, hogy ki menjen el venni egy kis sört vagy fröccsöt, mert a helyet azt bizony foglalni kellett, vagy arról, hogy vajon milyen funkciója lesz a színpad közepén lévő kanapénak?
A válaszra nem is kellett olyan sokat várni, hiszen egy kis késéssel ugyan, de kezdetét vette a koncert. A rendszeresen Carbonfoolsra járok fejében talán már fel is csendült a Hippie Song, hiszen általában ezzel indítják be a bulit a srácok. Ehelyett azonban Isti, Balázs és Milán letelepedett a kanapéra, és nekiláttak a korábban már beharangzott akusztikus blokknak: kezdtek egy régi kedvenccel, a Cruisin’-nal, majd egy remekül előadott Danger következett, végül pedig, elég nagy meglepetésünkre a talán a lemezbemutató óta nem hallott Seedszel zárták a sort.
A pár lassabb szám után pedig jöhettek a pörgősebbek, és természetesen az örök kedvencek is, csak néhol egy kicsit másképp előadva vagy kiegészítve. Az egy ideje hanyagolt, általában a ráadásban szereplő Furilla nyitotta a sort, kellően feltüzelve a közönséget. Nem volt hiány az ígért különlegességekben: ez alkalommal az elmaradhatatlan Birthday közben táncoslányokat, egy egész csoportot is kaptunk a színpadra (akik más dalok alatt is szerepeltek, színesítve az előadást), a Donkey alatt pedig két szamárfejű táncos fokozta a hangulatot. Azonban itt még nem értek véget a meglepetések, hiszen a Pony erejéig Isti mellett a zenekar korábbi gitárosa, a Turbo oszlopos tagja, Dádó is a húrok közé csapott, a fellépés talán legfelfokozottabb néhány percét szolgáltatva.
A közönség is igen odatette magát ezúttal, hiszen Titusz Clublights-szólójánál talán a szokásosnál is nagyobb örömujjongás tört ki, illetőleg a Hideaway refrénkezdő részét is igen jól sikerült előadni. Természetesen egy Parkos koncert szinte nem is lehetne teljes egy kis (sok) őrület nélkül, így szerencsére most sem maradt ki a Bunny a repertoárból, ami alatt igen rendesen lehetett tombolni. (Azért az már jelzi a tombolás fokát, ha rászólnak az emberre, hogy fogja össze a hátközépig érő haját...) A Bunny alatt kicsit mindig megoszlik a közönség, mivel talán az újaknak nem ismerős ez a szám, viszont a másik csoport már a felkonferálás alatt is megőrül. Gyakorlott hallgatókként így voltunk ezzel mi is: ahol ez a (többnyire instrumentális) track felcsendül, azt már elkönyvelhetjük jó bulinak.
A műsorrend variálásából fakadóan igen furcsa volt hallani a Hippie Songot az irtózatosan nagy visszataps után, hiszen olyan érzése volt az embernek, mintha most kezdődne maga a koncert (elviseltük volna azt is, ha elölről kezdjük az egészet). Az utána következő Sunset alatt azonban még jól kiordibálhatta magát a nép, szokás szerint.
Egy ilyen este után a fiúk nyugodtan kijelenthetik, hogy rettenetesen jól sikerült lezárni ezt a koncertekkel teli nyarat, valamint jó ómen a közelgő klubszezon előtt is – azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ha a Carbonfools a Parkban lép fel, az rossz nem lehet.
Egy korszaknyitó, új szívbemarkoló dallal jelent meg Curtis, mely édesapjáról állít emléket „Fehér rózsa” címmel. Lágy, keserédes zongora adja meg az alaphangot, Curtis pedig kiereszti az elmúlt évek minden fájdalmát a nem múló hiányról. A jazzes-melodikus vokált hamisítatlan rapverze váltja, lendületet adva és erőt az évkezdéshez. A rapper idén magasabb fokozatra kapcsol és készül egy új EP-vel is. Tovább
Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább
Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább
Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább
Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább