2013. szeptember 3. | VassAdrienn
Az Intim Torna Illegál család
Múlt pénteken, egy újabb Intim Torna Illegál-koncerten vettem részt, most a Kobuci Kertben, Óbudán. Már össze sem tudnám számolni, hogy hányadikon, de az első tornaóra óta, sok minden változott a zenekar háza táján, csak a lényegi dolgok nem. Avagy...
Mit is lehetne írni, a koncertről...hogy sokan voltak? Hogy mindenki boldogan táncolt? Persze, de ez nem újdonság. Az emberek, amerre csak a zenekar jár, nagy mosollyal sorakoznak fel a színpad előtt. Barátok, barátnők, párok, anyukák, apukák, gyerekek. Szinte lehetetlen olyan korosztályt találni, aki ne képviseltetné magát. Ráadásul olyan, mintha mindenki ismerne mindenkit. Egy fergeteges osztálykirándulás, vagy egy családi piknik.
Abban biztos vagyok, hogy nem minden nap lát a Kobuci, ilyen ugrálást. Az összes szám, összes sorát segítették lentről skandálni a mulatozók, és a levegőből a kezek, gyakorlatilag soha nem fogytak el. Sláger mondjuk van bőven, és szinte egytől egyig jól táncolható. A lassú dalokra meg össznépi andalgás kezdődött, a lényeg, hogy egy percre sem állt le senki. Csak egyetlen probléma volt, hogy tízkor be kellett fejezni. Ez az egy fájt mindenkinek.
A koncert vége után, két kisgyerek toporgott a pólós standnál. Karkötőt szerettek volna. Egy rózsaszínt, egy kéket. Boldogan mutatták, hogy mindenkitől van már autogram. Mindenkitől, kivéve a dobostól, Gálos Ádámtól, pedig ő is nagy kedvenc. Öt perc alatt sikerült őt is előkeríteni, és már teljessé is vált a relikvia. Fél óra múlva, két felnőtt nő örvendezett egy hasonló képeslapnak. Nem őrült fanatizmus van, hanem nagy-nagy szeretet.
Egyfelől ez, a közönség erejéből fakadó összetartás érezhető, másfelől a zenekaré.
Példaértékű barátság az övék. E mellet, a mai napig kemény munkát tesznek bele, minden egyes megjelenésbe. Ahogy megérkeznek a helyre, koncentrálás van. Kipakolás, beállás, fotózkodás, színpadon őrjöngés, majd autogramadás, és mosolygás, beszélgetés. Mindeközben nincs kényszer az arcukon. Biztos vannak jobb, és rosszabb napok, de én hosszú ideje azt látom, hogy ez egy boldogsággal működtetett, komoly munka.
Nem nehéz tehát családtaggá válni. Pár koncert, és azt érzi az ember, hogy ez egy olyan közeg, ahová tartozni lehet. Aztán ha beleesett ebbe a csapdába, már nem tud máshogyan nyilatkozni, csak úgy, mint én. Jó így együtt lenni!
Legközelebbi fellépések:
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.