2013. augusztus 20. | fzs.
Amerikai electro-rock a Zöld Pardonban: Awolnation
Csütörtök este fergeteges bulit csapott az amerikai Awolnation zenekar Budapest egyik legkedveltebb koncerthelyszínén, a Zöld Pardonban, a bemelegítést pedig az osztrák Olympique adta.
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
Jómagam a koncert előtti napon ismerkedtem meg a zenekar munkásságával, addig konkrétan semmit nem tudtam róluk. Csupán egy számukat ismertem: a mindenki által agyonhallgatott nagy slágert, a Sailt. Mivel nem szeretek úgy koncertre járni, hogy semmit nem tudok az adott bandáról, ezért még a buli előtt meghallgattam az albumukat (Megalithic Symphony). A 4. szám körül leesett az állam, hogy én erről a zenekarról miért nem tudtam már korábban? Egész nap végtelenítve hallgattam a lejátszómon és vártam, hogy végre élőben is halljam őket. Kíváncsivá tettek, hogyan szólhat élőben ez a kicsit elektronikus rockzene?
A válasz: remekül! Az első pár szám annyira magával ragadott, hogy meg is feledkeztem újságírói kötelezettségeimtől és ugráltam, énekeltem mint egy rajongó (noha csak aznap ismertem meg őket). A közönség imádta, vevő volt a zenekar minden rezdülésére, bár kissé keveselltem a velünk való kommunikációt, a számok között nem igazán volt átvezető szöveg. Természetesen volt énekeltetés, a Sailnél többször is a közönségé volt a főszerep. A Burn It Down című számuk kiállásánál leguggoltattak minket, majd amikor újraindult az egész, jöhetett az őrjöngés. Aaron Bruno minden mozdulatán látszott, hogy élvezi a koncertet: ugrált, tapsolt, mozgatta a közönséget és átélte a zenét. Ami a zenét illeti, rengeteg jó megoldás volt. Karcos és éles gitárszólók, már rögtön az első számnál (Guilty Filthy Soul) lenyűgözött a gitáros, ráadásul mindehhez az énekes hangja remekül passzolt. Néhány dalnál még egy kicsi hörgés is elhangzott, ami feldobta az adott dalt, ilyen volt a Jump On My Shoulders is. A banda eljátszotta a teljes Megalithic Symphony-t, de ezenkívül már egy új dalt is bemutattak a közönségnek: THISKIDSNOTALLRIGHT. Ez a szám zeneileg már érettebb, mint az első albumon szereplő dalok.
Nagyjából a koncert utolsó negyedében jött a hatalmas electrorock sláger, a Sail és mindenkit magával ragadott: a közönség őrjöngött, a zenekar szintúgy, mintha mindenki ezt az egy számot várta volna az elejétől fogva. Engem itt is a gitárszóló ragadott meg, és a felismerés, hogy ez tényleg egy baromi jó szám, így, élőben. Zárásként a Burn It Down-ra nyomtak egy hatalmas bulit, majd visszajöttek még egy szám erejéig és, ami számomra külön jól esett, hogy megdicsérték a mi gyönyörű fővárosunkat.
Mindent összevetve számomra felejthetetlen élményt nyújtott az Awolnation zenekar, főleg így, hogy igazán nem ismertem őket a koncert előttig. Viszont azóta függő lettem és régen történt már velem ilyen. Remélem, visszajönnek még kis hazánkba.
Fotók: Hajas Geri, ZP Facebook
fzs.
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.