2013. augusztus 13. | VassAdrienn
Ezt mondtátok ti a Szigetről
Bárcsak több hangot hallanánk az egyszerű, szórakozni vágyók szájából! Az újságíró, meg a tévés sokszor kicsit túldimenzionálja a fesztiválelemzést, és riportalanyai közül is a legfurcsábbat, legbolondosabbat használja fel. Pedig a Szigeten nem mindenki állatos ruhába öltözött francia, vagy rögtönzött hippi. Lássuk mit mondtatok ti, zene és programélvezők.
- megosztás
- kapcsolódó linkek
A nyáron, annyi fesztiválon jártam, hogy egy kicsit több ingerre van már szükségem ahhoz, hogy leessen az állam. Sokszor abba a hibába esek, hogy a koncertek élvezése helyett is azonnal elemzek és kritizálok, pedig mennyivel jobb átadni magunkat az élménynek.
Szerencsére már pénteken elhatároztam, hogy komoly embervadászatot folytatok majd a helyszínen, így három nap alatt barátoktól, ismerősöktől és sok új arctól is kaptam sajátos véleményt. Délután még hosszabban, este már inkább címszavakban, vagy ugrabugrálva válaszoltak a kérdésemre: „Nektek milyen a Sziget?”
Legtöbben koncerteket, és furcsa sztorykat emeltek ki, de volt, aki hosszan nosztalgiázott, és olyan is, aki szinte matematikai képletekkel ált elő. Az biztos, hogy nagyon sok a visszatérő. Nem csak a magyarokban, hanem a külföldiekben is megvan a rutin.
„Nem tudom mikor volt az első Szigetem, de nem ebben a században. Sok minden változott, de én még mindig érzek valami állandót. Fel tudnék sorolni jó pár koncertet, de sokkal fontosabbnak érzem, az embereket, akiket itt ismertem meg. Van például egy francia barátom öt évvel ez előttről, akivel a mai napig jóban vagyok.”
Azokat az embereket, akik hagyták magukat, természetesen tovább faggattam, és a negatívumok is előkerültek.
„Én sem vagyok elégedett az idei fellépőkkel, az árak meg egyenesen vérlázítóak. Állítólag nem nekünk készül ez, magyaroknak, de én ettől nem érzem jobban magam. De tudod az a legfurcsább, hogy mindennek ellenére is kijövök majd jövőre is, bár már lehet, hogy nem egy hétre.”
A hazajáróknál, mindig izgalmasabbak az ottalvósok.
„Én Pesti vagyok, de akkor sem járok haza. Szeretek sátrazni, szeretek reggel zenére kelni, egy hétig nem aludni, és a szomszéd olaszokkal inni. Ha hazajársz, egy csomó dologból kimaradsz.”
Találkoztam pár gyerekes szigetlátogatóval is.
„A kicsik nagyon élvezték a cirkuszos részt. Daninak elég jól megy a labdadobálás. Ki hitte volna… Sötétedés után azért mi hazamegyünk, de elég is ennyi. Tíz óra körül érkeztünk és csináltunk táskát, meg lógattuk a lábunkat a strandos részen is. Hosszú egy nap két eleven gyerkőccel, ennyi ember között.”
Ajánlatokat is kaptam bőven. Hova menjek, mit hallgassak. Sőt, volt, aki azt is előadta, hogy mit bánhatok, amiért kihagytam. A hosszan, részletesen mesélő beszélgetőpartnerekből, meglepően sok akadt.
„ Egyfajta kettősség jegyében megyek. Jönnek régi kedvencek, melyek nem jártak még hazánkban, és legalább egyszer szeretném őket élőben hallani, másrészt az újdonság ígérete, lehetősége miatt. Amikor spontán belebotlok valamibe, és nem tudok tovább menni, mert annyira jó.
Nagy kedvencem még az utcaszínház, de sajnos az idei nem valami jó, elsősorban a rossz helyszínválasztás miatt. Viszont a Cirkusz sátorban vannak fiatal, magyar artisták, szuper laza produkcióval. Érdemes megnézni.”
Neveket már nem is emelnék ki. Tényleg mindenkinek más tetszett. Az Afrika faluban játszó, szinte ismeretlen zenekartól, a nagyszínpados fellépőkig, mindenféle programokat említettek.
Kicsit drága, kicsit kevés a nagy név és kicsit sok a por, de az általam megkérdezettek nagy része azért igazán jól szórakozott. Talán azért, mert én a mosolygós, barátságos emberek táborával diskuráltam. Élményeket mindig jobb hallani, mint sótlan kritikákat. Az pedig a legnagyobb bónusz, hogy alanyaim a Blurt, szinte kivétel nélkül szerették. Nagyon helyes!
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.