2013. augusztus 12. | VassAdrienn
Sziget: Mika, az est sztárja
Telhetetlen vagyok. Míg a nap nagy részét ismét lekéstem, a kilenc után kezdődő programok közül egyszerre kettőt is akartam látni. Mika és Hadouken! egy időben. Küldetés teljesítve.
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
Mika tíz perccel korábban kezdett, úgyhogy a nagyszínpadnál indítottam. Reménykedtem, hogy a nagy előadókhoz híven, ő is slágerrel kezd, és már csengett is a fülembe a Relax. Két számot akartam meghallgatni mielőtt átfutok az A38 színpadához, de három lett belőle és még így is nehezen szakadtam el. A tervet azonban véghez kellett vinni. A Hadouken! számomra kihagyhatatlan.
A sátorba belépve már őrjöngő tömeggel szembesültem. Nem volt teltház, de aki táncolt, az komolyan vette a feladatot. Nem is tánc ez, inkább ökölrázás, ugrálás és körbe-körbe futkározás, a látottak alapján. Második találkozásom ez a zenekarral, úgyhogy sejtettem, hogy mire számíthatok, de a felemelt és továbbdobált emberek száma most megdöbbentően soknak tűnt. Örültem, hogy itt vagyok és megbabonázva figyeltem a színpadot… egy darabig. Hiába rajong ugyanis az ember maximális erőbedobással, ha nem talajrészeg, egy idő után feltűnnek a hibák. Hibából pedig volt itt bőven. Egyre inkább az az érzés kerített hatalmába, hogy a zenekar mihamarabb túl akar esni a koncerten, és lépni haza. Volt ugráltatás meg tapsoltatás, de nem tűnt túl őszintének a dolog. Egy közepes playback volt ez. Nem erre számítottam.
A szomorú felismerés után vissza is kullogtam Mikára, aki szerencsére feledtette az előbb történteket, és már csak azt bántam, hogy nem maradtam a nagyszínpaddal végig. Ennek a srácnak sokkal több slágere van, mint amire emlékeztem, és amit nem ismertem, azt is elsőre szeretni tudtam. Vidám koncertjéhez tökéletesen passzolt a cirkuszi hangulatú színpad és a bohóckodás. Róla sem tudom elképzelni, hogy muszájból játszik. Vigyorgás, zongorázás, konfetti és ugrabugrálás. Mintha nem is egy harminchoz közelítő férfi lenne a színpadon. Ha nem kedvelném a zenét, amit játszik, akkor is meg kéne hajolnom a hangja előtt. Kifogástalan! Az utolsó számot is ugyanolyan tisztán énekli, mint az elsőt.
A koncert vége után sokáig nem találtam a helyem. Mivel lehetne ezt überelni? Semmi ötletem nem volt. Aztán összefutottam pár ismerőssel, akik olyan alternatívát ajánlottak, ami eddig teljesen kimaradt a tervből. John Digweed és az Aréna: végre egy kis elektronika, a jobbik fajtából. A DJ, aki nem dumál, nem dob be felesleges showelemeket, csak egy korrekt szettet tesz elénk. Az emberek is totális szimbiózisban voltak a zenével. Mindenki kellemesen lépkedte le azt a pár órát. Ezután szinte semmi erőm nem maradt, és hiába volt kellemes hangulat az UriMuri bázisánál, egy pizza után eltaxiztunk haza. Jobb nem erőltetni többet egy amúgy is szinte tökéletes napba.
Fotók: Sziget Fesztivál hivatalos honlap
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.