2013. augusztus 1. | P. Zsani
Névnapján Anna (+ a Barbik + a babája) a Tősrock Fesztiválon, Lakitelek-Tőserdőn lépett fel. A koncertet az tette igazán különlegessé számomra, hogy nekem valószínűleg egy darabig ez lesz az utolsó AATB koncertem.Közben kiderült, hogy mégsem: nem hiszem el, de Anna, ez a fantasztikus csodacsaj, 6 hónapos babával a hasában még bevállalt augusztus 14-re egy fellépést a Budapest Parkban. Ott a helyem! De vissza a Tősrockhoz.
Szokás szerint adódott egy kis technikai problémám... Eltévedtem. Lementem Tőserdőre, a szabadstrand előtti nagyszínpadon és környékén senki sem volt, illetve szerencsémre egy csapat rendőrbe belefutottam. Tőlük érdeklődtem meg, vajon mennyire keveredtem el? Aranyosan útbaigazítottak, sőt, tulajdonképpen rendőri felvezetést kaptam a fesztivál helyszínéig!
Miután a rendőrök segítségével megtaláltam a bulit, kellemes meglepetésként ért, hogy kulturált, nagy parkolók állnak az autósok rendelkezésére, és olyan szerencsém volt, hogy a fesztivál kapujában tudtam leállítani a kocsit. A fesztiválról még annyit, hogy sehol elhajigált szemét, rendezett minden. A mosdóban meg sokkot kaptam: semmi fesztiválhangulat, sehol egy mocskos, büdös, összekent WC, mindenütt ragyogó patikatisztaság.
A beléptető biztonságiak aranyos, mosolygós emberek. A színpad felől hallatszott az 1-2-1-2-1-2-3-4-es mikrofonpróba, a beállás már jócskán a végéhez közeledett. Mire megvettem a jegyet, a Don’t fit in első hangjaira szökdécselve közelítettem meg a színpadot. Sokan voltak. Konfrontáció nélkül be tudtam slisszolni a 2. sorba, pont kellemes rálátást szerezve mindenkire, de legfőképp Annára és Simire.
Anna outfitje: airsoftos szemüveg, indiánruha, tollas fejdísz. Állítása szerint nagy madárnak öltözött, aki majd ugrálva, szárnyait csapkodva távol tartja magától a szúnyogokat. Amúgy szerencsére nem rajzottak a szúnyogok, pedig a Holt-Tisza közelségéből adódóan éppen lehetett volna jó sok. A koncert közben egyszer átöltözött: a Gyáva forradalmárhoz földet seprő fekete kabátot & combközépig érő „véres” fehér csizmát vett fel, a fehér rúzs helyett feketével sminkelt újra (szokás szerint fültől fülig).
A közönség tudta a számokat. Nem csak a rádiók által sokat játszott Márti dalát, hanem a többit is. Sokan az első akkordoknál visítoztak, mert tudták, mi következik. Ebben segített a magát itt is képviseltető keménymag. Anna napi-buli lévén az elején sokan bekiabálták (-tuk), hogy „Boldog névnapoooot!”, a Macska előtt pedig ajándékot is kapott Anna egy fiatalembertől. Nagy ajándékszatyor, benne bonbon, virág, és (talán) pálinka. (Ha mégsem pálinka, akkor vissza a feladónak!) Anna totál meghatódott, hogy végre, mint egy primadonna, ő is kap csokit meg virágot, ha ezt az édesanyja láthatná!
A már említett Naked rock’n’roll alatt mindenki guggolt – térdelt, úgy, ahogy Anna parancsolta. A keménymag megszabadult a pólóitól, láthattunk fekete, fehér és virágos melltartót is. Repültek a pasik pólói is, az egyik egyenest a színpadra. A szám végén Anna vissza akarta adni, meg ne fázzon szegény fiú, de ő gálánsan Annának ajándékozta a klassz kis darabot. Sajnos Anna nem tudott lejönni a közönséghez, mert amint a kontroll-ládák mögé lépett, gerjedt az egész cucc. Végül 2 kontroll-láda között guggolva vezényelte le a dalt.
A koncert közepe táján volt egy Simi-blokk: 7.24, Here we are, Teszt. Ezalatt Anna átöltözött, újrasminkelt, majd berobbant a színpadra a Gyáva forradalmárral. Az Ánem! albumról a már említett Márti dalán, Macskán és Here we are-on kívül volt a Csillagokkal álmodom, Négykézláb, Calling all in, Túl az Óperencián. És persze főztünk gombócot csókból készült baracklekvárral, ünnepélyesen fogadkoztunk, hogy soha többé nem leszünk szerelmesek & kicsit kikacsintottunk az ördögre is. Mindig eszembe jut, hogy utóbbi két szám igen erős külön plusz tartalmat kaphat, ha az ember olyan szerencsé(tlen)s, hogy koncerten ott áll mellette az exe, akit még mindig szeret, vagy a számára örökre elérhetetlen plátói szerelme, és netán bizonyos részleteknél mélyen egymás szemébe néznek...
A végén Nyuszika nélkül volt hazamenés, amit sokan hiányoltak. A ráadásdal az Álmatlan volt, ami olyan szép lezárása volt a koncertnek, hogy utána tényleg nagyon fura lett volna a Nyuszikára pattogni.
Az Álmatlan ma (is) a már 6. hónapja pocakban csücsülő kis pasinak (és a kisfiú apukájának) szólt, aki tutira Marshall tetoválással fog megszületni, és már most tiszteletbeli Anna & the Barbies tag, hiszen a megszületése előtt több tucat bulit lenyomott.
P. Zsani
Fotók: Mészáros András