2013. július 28. | Hori
Soha nem látott emberáradat: Punnany a Parkban
A Punnany Massif zenekarról 2008-ig nem sokat lehetett hallani, akkoriban a magyar underground hip-hop világ egy furcsa téveszméjének gondolhatták őket: komolyzenei hangszerekkel próbálták felturbózni az amúgy nem túl életerős rap-produkciójukat.
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
Gyakorlatilag, ha ma valaki azt mondaná nekem, hogy „Figyelj! Itt egy tehetséges zenekar, akik hegedűszóra rappelnek”, azt mondanám, hogy az illető túl sokat állt a napon délidőben. A sors furcsa fintora, hogy mégis működik a dolog. Természetesen itt is kellett a jó időben, jó helyen közhelye, de mint az ábra is mutatja, a srácok, nagyon jókor voltak nagyon jó helyen. Mára már elképzelhetetlen egy valamire való fesztivál nélkülük. Ez a jó időben, jó helyen-szituáció jelen esetben Kiss Ádám humorista 2008-as Showder klubos fellépéséhez köthető, ahol egy országgal ismertette meg a fiatal pécsi zenekar nevét.
Be kell valljam, kezdetben picit idegesített a Punnany körüli felhajtás, ugyanis csak azt láttam benne, hogy a Kiss Ádám fan club követi a messiását, és nem éreztem azt, hogy nekem ez zeneileg-tartalmilag annyira kielégítő lenne. Aztán az évek alatt akarva-akaratlanul belebotlottam néhányszor az együttesbe. Kezdetben a zenéjük annyira nem hengerelt le, de az életérzés, amit közvetítenek, az magával ragadó volt, elmondhatatlan hangulattal. A koncerteken láttam a tízen-húszon éves emberkéket már-már extázisban, ahogy együtt éneklik a számokat a zenekarral: ez nagyon felemelő volt. Ekkor döntöttem, úgy, hogy ha tehetem, látogatom a zenekar fellépéseit, mert koncerthangulatban verhetetlenek a srácok.
Így érkeztünk el a tegnapi naphoz, amikor is a Park adott otthont a zenekar aktuális bulijának, idén második alkalommal. A rendezvény legnagyobb tanulsága, hogy aki látni akarja a koncert elejét is, annak már 6 óra körül érdemes becsekkolnia, mert ha később érkezik szinte esélytelen, hogy bejusson a kezdésre. Mi negyed 8 körül érkeztünk meg a Hoppá bejáratához, gondoltuk, hogy majd ügyesen a tömeg előtt érkezünk, hát nem sikerült... Az úgy nevezett VIP-részlegre közel 45 percen keresztül kellett sorba állnunk, mire bejutottunk. Persze köszönhettük mind ezt két ritka szimpatikus úriembernek, akik az egész kerületnek foglalták a helyet a sorban, gyakorlatilag 5 percenként csapódott hozzájuk egy 10 fős csoport, úgyhogy ezúton is baráti vállveregetésemet küldöm nekik. Amikor bejutottunk- újabb nehézséggel kellett szembenéznünk, méghozzá azzal, hogy odabent kb. 10 000 ember tolongott már, ez nem igazán könnyítette meg, hogy a pult közelébe kerüljünk. Így hirtelen felindulásból egy kordonon kívüli pultból tudtunk csak italt kérni, a biztonsági szolgálatos kolléga segítségével, akinek ezúton is köszönjük a közreműködést!
Ezután kezdetét vette az önfeledt szórakozás. Én alapvetően a koncertek alatt a küzdőtéren érzem jól magam, de ahogy a Hoppá karzatáról elnéztem a tömeget és láttam, hogy még mindig folyamatosan áramlanak be az emberek, éreztem, hogy jobb lesz nekem a biztonságot nyújtó páholy ölelésében. A koncert a megszokott hangulatban telt, a tömeg nagyon együtt volt a zenekarral, élveztek minden egyes együtt töltött percet. A srácok kihasználták az alkalmat, hogy promózzák a legújabb lemezüket, amely nemrég, Fel #1 címmel jelent meg, ennek örömére több számot is játszottak az új lemezről. Nekem még picit idegennek hangzottak, de a közönség jól fogadta. A hangulatot jól jellemezte, hogy amikor elmentünk a bejárathoz frissítőket venni, még mindig tömött sorokban próbáltak bejutni az emberek a Parkba, mindenki táncolt és énekelte a dalokat, még a bejáraton kívül is. Elképesztő volt, amióta a hely megnyitott, nem láttam ilyen emberáradatot, bár ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy meglepő módon ezen a héten nem nagyon volt említésre méltó fesztivál, így mindenki tudott időt szakítani egy jó kis Parkolásra. Mindeközben a buli ment tovább és felcsendültek a már jól ismert slágerek is. Meglepve konstatáltuk, hogy a Hoppában sem nagyon lehet megmozdulni és mindenki az asztalon táncolva énekli a számokat és tombol. Több sem kellett, én is a nyakamba kaptam egy lányt és irány a karzat vége, ahol a legnagyobb volt a pörgés.
A koncert után, gondolom, a nyári szünetre való tekintettel, nem nagyon akart fogyni a tömeg, így idén emlékeim szerint először, megnyitották az összes táncteret és egy jó darabig még a színpad előterét sem kerítették el, úgyhogy hatalmas buli lett. A zene nagyon jó volt mindenhol, bár a retro terem és a karaoke kihagyható állomásnak tűnt. Emberemlékezet óta először a Hoppában is hatalmas parti volt, bár ehhez kellettünk mi is rendesen.
Összességében egy nagyon jó „kis” koncertnek lehettünk tanúi, imádtuk a zenét, a hangulatot, a lányokat. Aki teheti, mindenképpen látogasson el egy Punnany koncertre, mert az érzés megfizethetetlen.
Hori
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.