A Rolling Stones győzedelmes hangulatban tért vissza a Hyde Parkba
Mick, Keith, Charlie és Ronnie jó hangulatban, mosolyogva adták elő legnagyobb slágereiket a történelminek is nevezhető koncerten – a Hyde Parkban negyvennégy éve, azaz 1969-ben játszottak utoljára.
A brit Stones-kedvelők körében nagy optimizmusra adott okot, amikor a zenekar bejelentette, hogy a nyár folyamán nem is egy, hanem mindjárt három óriási fellépést adnak – a szimpatizánsok abban reménykedtek, hogy a legendák végre ismét foglalkoztatják és lekötik majd a nyilvánosságot. Hogy nemcsak a kőkemény rajongók figyelmét keltik fel, hanem minden tisztelőjükét, életkorra való tekintet nélkül. Tekintve, hogy a napokban megtartott koncerten akármerre nézett a látogató, csupa mosolygós arcot látott (időseket és fiatalokat), úgy tűnik, igencsak sikerült beváltaniuk ezeket a reményeket.
Negyvennégy évvel a híres-neves, ugyanitt megrendezett, ingyenes fellépés után, amelyet csupán napokkal Brian Jones halála után tartottak, felesleges a múlt felé kacsintgatni. A közvetlen összehasonlításnak nincs értelme – arra viszont érdemes kitérni, hogy energiájuk és profizmusuk, amelyet most, nyugdíjas korukban tanúsítanak, túlszárnyalja mindazt, amit akkoriban fel tudtak mutatni. Lehetséges, hogy a nyitás a Stay Me Up-pal kicsit nehézkesnek, disszonánsnak volt mondható, de pillanatokon belül ellenállhatatlan izgalmat, hangulatot generáltak.
Paul Sexton, a beszámoló írója megjegyzi, hogy bár negyedszázada figyeli a Stones pályáját, sosem látta őket ennyit mosolyogni a színpadon, és ekkora lendületet sem tapasztalt még tőlük a kétórányi slágerorkán közepette. Ezen a csodás nyári estén az egész Hyde Park ámulattal bámulta Mick Jaggert, a kortalan showmant a hatalmas kivetítőkön, a színpadot szegélyező, fákból álló díszlet közrefogásában, és valahogy mindenki úgy érezte: „Én is kérek abból, amit ő fogyaszt!”
A játszott dalok listája eléggé különböző volt attól, amit néhány nappal ezelőtt a Glastonbury-n tettek a színpadra: a Beast of Burden helyett a Wild Horses szólt, a Can’t you hear me knocking-ot a Bitch váltotta, melyben Gary Clark Jr. zenélt az est vendégeként. Rajongói kérésre a csapat ezúttal az All Down the Line-t játszotta el.
Az ilyen hosszúságú koncerteknek az a titka, hogy minden dalt úgy adjanak elő, mintha még sohasem játszották volna, és soha többet nem is játszanák. Ezt az érzést még annak tudatában sem volt nehéz megidézniük, hogy még egy bulit fognak csapni a Hyde Parkban néhány nap múlva – Jagger úr is láthatóan élvezte az alkalom különlegességét.
Az este során számos alkalommal öltözött át: az 1969-es koncerten új dalként felbukkanó Honky Tonk Women alatt például az akkori fellépésen viselt fehér szmokinghoz hasonló ruházatot öltött. Egyszerűen így kommentálta a dolgot: „Ezt a szekrény hátuljában találtam.” Mick Taylor bemutatásakor, aki szinte már tradicionális módon a 11 perces Midnight Ramble erejéig csatlakozott a zenekarhoz a színpadon, a frontember felhívta a közönség figyelmét, hogy a Hyde Park-béli, négy és fél évtizeddel ezelőtti koncert volt Taylor első fellépése a Stones-szal. „Rátaláltunk a kocsmában és felraktuk a színpadra, 200 000 ember elé. Azóta ezt párszor már megcsinálta” – csillantotta meg humorát Mick.
Charlie Watts a banda motorjaként különleges pontossággal dolgozott a rock’n’roll történetének legkisebb, ugyanakkor a legerőteljesebb dobszerkója mögött, Ronnie Wood pedig jobban összpontosított és pontosabban játszott, mint valaha. more Kétségtelen, hogy sokkal több szóló jutott neki, Keith Richards mostmár többször kerül a ritmusgitáros szerepébe. Róla ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy sokkal oldottabbnak tűnt, mint a Glastonbury-n, és a You Got the Silver and Before They Make Me Run-t remekül énekelte el. „Áldottak legyetek mindannyian” – mondta az elköszönéskor.
Az utolsó dallal, a Brown Sugarral rendesen belecsaptak a húrokba, majd visszatértek a nem akármilyen ráadásra a You Can’t Always Get What You Want-tal és a Satisfactionnel. Csillámpor ragyogott a naplementében, a tűzijáték ünnepélyesen durrogott és sistergett. Ilyen magas színvonal és pontosság mellett ez a hihetetlen rocktörténeti legenda, ami a Stones, minden bizonnyal tartogat még számunkra kalandokat.
A Muse utoljára 2022-ben adott ki albumot: akkor a ’Will Of The People’ azonnal a rock-slágerlisták élén nyitott, és hosszú ideig nem is lehetett letaszítani onnan. A 2026. június 26-án érkező ’The Wow! Signal’ címre keresztelt lemez egy új korszak nyitányát jelenti a banda életében. Seguir
Hivatalosan is elindította a zenei karrierjét a korábban divatmodellként és színésznőként is ismert szupersztár. Cara Delevingne két, egymáshoz szorosan kötődő dallal mutatkozik be. Az „I Forgot” és az „Out of my Head” kettősét egy hétperces kisfilm illusztrálja, amit tényleg csak tátott szájjal lehet végignézni. Seguir
Megjelent a Grammy- és Latin-Grammy díjas Shakira és Burna Boy "Dai Dai" című felvétele, mely nemcsak a júniusban kezdődő 2026-os FIFA labdarúgó-világbajnokság himnusza, hanem egy üzenet is, ami arra bátorítja a gyermekeket, hogy merjenek nagyot álmodni. A futballindulókban jártas énekesnő a foci VB döntőjének valaha volt első félidei showjában is fellép majd július 19-én Madonna és a BTS mellett. Seguir
Dua Lipa nemrégiben hivatalosan is bejelentette a ’Live From Mexico’ című projektjét, ami az élőben rögzített albumon felül egy koncertfilmet is magában foglal. A koncertsorozat öt kontinensen keresztül zajlott és közel kétmillió jegyet adtak el rá világszerte, ezzel pedig az énekesnő örökre beleírta magát a zenei történelemkönyvekbe. Seguir
A korábban kiadott „rock music” utódjaként látott napvilágot Charli XCX legújabb, a divatvilág sötét világa által inspirált dala, ami az „SS26” címet kapta. Az előző, megosztóra sikeredett „rockos” szerzemény és annak B-oldala, az „i keep on thinking bout you every single day and night” komoly vitákat váltott ki a kritikusok és a rajongók körében. Pedig Charli XCX elárulta, hogy a művészetében kizárólag a saját belső hangjára hallgat. Ennek alapján nem is lehetne önazonosabb a háromszoros Grammy-díjas angol dalszerző mostani korszaka. Seguir