2013. április 9. | Mtina
A Stanton Warriors jött, és már az első fél órában zsebre rakott mindenkit, még azokat is, akik szkeptikusak voltak a brit breakbeat duó idei set-jeit illetően. Dominic Butler és Mark Yardley világkörüli turnéjuk keretében ejtették útba kis hazánkat, de senki se csüggedj, aki lemaradt volna a szombati fergeteges buliról, hiszen a fiúk Hegyalján is veretnek majd.
Az elmúlt hónapokban egyre gyakoribbá váltak a rossz értelembe vett kritikus hozzászólások a Ninjabreakz rendezvényei kapcsán, s habár közülük a legtöbbet én magam igazságtalannak gondoltam, azért csak-csak megfogant a fejemben a gondolat, hogy apadni kezdett a színvonal, és a tört ütemek csillaga lassan leáldozik. Így aztán kicsit félve, kicsit izgulva és kicsit kételkedve vágtam neki a Stanton Warriors mókának... Teljesen feleslegesen.
A duó ugyanis egy felejthetetlen estével, valamint remegő kezekkel-lábakkal ajándékozta meg a tisztelt nagyérdeműt. Az emberek nagy része utólag visszagondolva valószínűleg több pénzt is hajlandó lett volna kifizetni azért, hogy meghallgathassa az este fergeteges setjeit, amiket a kommersz zeneipar már jó messziről elkerül, mondván, hogy “a tömeg ezt úgysem kajálja be”. Pedig igen! A tánctér zsúfolásig megtelt, és amondó vagyok, hogyha nem a hajón lettünk volna, a tört ütemek szerelmesei addig özönlöttek volna befelé, amíg a heringparty közepén valaki tömött BKV-ért nem kiállt. A tömeg úgy szívta magába a régi, az új és a régi-új slágereket, mintha csak éltető levegő lenne, miközben hullámzó embermasszaként, az ég felé emelt kezekkel és vadul pattogó lábakkal biztosított a fiúkat arról, hogy jó, hogy nagyon jó az, amit művelnek a dj-pult mögött.
Az idő legnagyobb részében Dominic gondoskodott arról, hogy a lányok és fiúk, kicsik és nagyok, részegek és józanok, fáradtak és felpörgöttek egyaránt megtalálják a helyüket a beatek tengerében, majd nagyjából minden huszadik percben lehúzta a zenét és megbizonyosodott arról, hogy valóban mindenki jól érzi magát. A tömeg pedig kézlengetve üvöltött és fütyült, hogy megnyugtassa az elmaradhatatlan Jack Daniel’s-t kortyolgató Dj-t, hogy ennél jelenleg semmi sem lehetne jobb. A tarsolyból frissen előhúzott MPC határozottan az este egyik nagy kedvence volt:
A fiúk órákon keresztül játszottak, miközben az elektronikus tánczene szerelmesei még akkor is járatták kezüket, lábukat, mikor már egy csepp erejük sem maradt, egyszerűen azért, mert ez a Stanton eresztés olyan magával ragadó volt, hogy csak nagyon nehezen lehetett kiszakadni belőle. A duó már rögtön az elején hipnotizálta a tömeget, így annak esélye sem maradt a menekülésre.
Az elmúlt időszak egyik legfenomenálisabb Ninjabreakz produkcióját láthattuk/hallhattuk, és a végkimenetel szempontjából cseppet sem számít, hogy ez a buli a kritikusoknak volt-e válasz, vagy spontán sikerült ilyen állatira. A beszámolót olvasva pedig senki se törjön le, amiért lemaradt a 2013-as év eddigi egyik legfantasztikusabb breakbeat mulatságról, hiszen a fiúk nyáron visszatérnek, igaz akkor nem az A38 állóhajón, hanem a Hegyalja fesztiválon fognak játszani. Azoknak pedig, akik a határon túlra is elmerészkednének a brit breakbeat páros kedvéért, ITT érdemes böngészniük.
Mtina